7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

ügyek mellett /melyekben a magyar tanács illetékes/ léteznek "vegyes ügyek" /negetia mixta/ is, azaz a "Cameralia", tehát a pénzügyek, valamint a hadügyek, melyek intézésére a kamara, ill. a haditanács illetékes. A külügyekről nem is szol a törvény, mert azoknak intézésére a magyar rendek eleve nem is támasztottak igényt. 1 törvénycikk szankcionálta a ténylegesen már régebben is fennálló helyzetet, s annak ellenére, hogy e vegyes ügyek körül több évszázados közjogi harc bontakozott ki, s az országgyűléseken sorozatosan támadták az elvet /csak a XVI. században: 1576, 1578, 1582, 1583, 1587/1588, 1593, 1597, 1599ben zajlottak le heves viták as uralkodő és a rendek közt/,változás nem következett be. lemcsák azért, mert az uralkodő minden alkalommal az 1569-1 törvénnyel érvelhetett, hanem mert a tényleges, kialakult helyzet megváltoztatására a rendeknek - sem erejük, sem lehetőségük nem volt; az udvari hatóságok befolyása továbbra is érvényesült, mert az ország elfogadta - s nem tehetett mást - a külföldi segélyt, s uralkodója közös volt az örökös tartományokéval. E befolyás gyakran nemcsak a "vegyes", hanem a tisztán magyar ügyekben /negotia mere v. pure Hungariea/ is érvényesült, elsősorban a titkos tanácsé, hiszen a közjogi formák látszólagos betartása mellett Is az uralkodók minden fontos határozatukban idegen tanácsosaik véleményét kérték ki. A rendiség, az államkormányzat legfőbb területeiről kiszorulván, az országgyűlést választotta - adómegajánlás 1 jogára támaszkodva - az idegen uralkodő elleni harca szinteréül, lm ha a törvényhozó hatalomra ilymódon jelentős befolyást gyakorolt is, sikerei főként közjogi téren, az ország, azaz a nemesség aza badságjogainak megerősítésében érvényesültek, s minthogy a végrehajtó hatalom legfőbb területeiről kiszorult, az eredmények többnyire látszólagosak voltak. /Valóságos eredményeket csak a XVII. század nemzeti függetlenségi harcai mutattak fel - ezek viszont tul is mentek a rendi kereteken./ A magyarországi közigazgatás történetét a Habsburg-századokban tehát nem lehet elvonatkoztatni az egész birodalom kormányzatától. a/ A Magyar Tanács Az ország legfőbb kormányszerveként közjogilag, tehát elvileg 1526 után is fennmaradt a középkori eredetű királyi tanács /korábban: "praelati et barones caeterique consiliarii"/, vagy ahogy I. Ferdinánd idejétől fogva nevezték: magyar tanács /consilium Hungaricum/. Tagjai voltak továbbra is az egyházi és világi főméltóságok, főtisztviselők /érsekek, püspökök, nádor, helytartó, országbiró, tárnokmester, személynek, az udvari főméltóságok /ajtónálló-, étekfogó-, pohárnok-, asztálnok-, lovász-, udvarmester/, a kancellárok, a középkori kincstartó helyett a kamaraelnök stb./, továbbá azok, akiket az uralkodó tanácsossá kinevezett. A tanács keretei tehát nem voltak pontosan megszabva, hol több, hol kevesebb személy vett részt a tanácsban; gyakorlatilag a legvagyonosabb és legfőbb méltósága* kat viselő főpapok és főurak váltakozó nagyságú testülete alkotta a tényleges tanácsot. Különösen, miután - főleg a XVII.