7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - B) A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése Magyarországon (1690-1780)

és hogy szervezze meg belőlük a levéltárat /archívum/. Blőirják még neki, hogy rendezze és lássa el segédeszközökkel az iratokat, továbbá, hogy a lappangó királyi jogok földerítése céljából külön kivonatokat ls készítsen. /1758-ban kinevezett elődje fflég csak segédkönyvek összeállításával foglalkozott./ A korszak utolsó - az államigazgatás minden központi szervére kiterjedő - változása az 1770-es években következett be. A magyar kamarának szóló uralkodói utasítás 1773-ban lépett életbe. A hivatal hatáskörét alig érintette: biztosította a kamara képviseletét a királyi tanácsban, megengedte, hogy az alárendelt hivatalok kisebb tisztviselőit a kamara nevezhesse ki. hogy több máe kisebb ügyben önállóan intézkedhessek, s végül az eddiginél is teljesebben fölérendelte a kassai kamarai adminisztrációnak, a korábbi szepesi kamarának. Dalmát -Horvát-Szlavonor szagban egy a magyar kamarától függő repraesentans és egy fiscalis proeurator képviselte a kincstár érdekelt. A magyar kamara főfeladatat az Instrukció a korona jogainak megőrzésében, helyreállításában, birtokainak megtartásában, jövedelmei növelésében 9 a takarékosságban jelölte meg. Ügykörén nem változtatott érdemlegesen; kiemelte - az állam gazdasági reformtörekvéseinek megfelelően - a mezőgazdaság fellendítésének fontosságát kincstári birtokokon /selyemtermesztés, növénytermelés, erdőgazdaság, zárt csűrök építése/, sürgette iparosok betelepítését, az úrbérrendezés helyes végbevitelét

f templomok-iskolák-középületek gondozását /valamennyit a kincstár birtokain/, az alárendelt hivatalok /elsősorban só- és harmincadhivatalok, uradalmak/ ellenőrzését s megismételte, részletezte a régi feladatokat. lényeges módosulás történt az ügyintézésben: gerincét ettől kezdve nem bizottságok, hanem állandő szakreferenciák /ugyancsak "dep art ámen tumok"/ jelentették, a tanács döntési jogának épségben tartásával. Az elnök vagy helyettese kivételesen sürgős esetekben a tanács megkérdezése nélkül is intézkedhetett, csupán az előadó meghallgatása alapján; bizalmas ügyek viszont csak az elnökre, ill* helyettesére tartoztak. A tanácsosok létszáma 1© volt /ebből 3 főúri, 7 köznemesi/, a kassal adminisztrátoron és a királyi jogügyigazgatón kivül. Nekik mint az egyes dep art áment umokat gondviselő referenseknek osztották ki az aktákat a munkanapok végén. Korreferensről is gondoskodni kellett. AS üléseken résztvevő titkárok nagy része /ugyancsak a departámentumok rendjében elosztva/ elintézésszövegezést végzett /a beadvány, a vetum és a tanácsi határozat alapján, fogalmazók segítségével/. Kész expeditioik a referensekhez, majd as elnökhöz kerültek ellenőrzésre, s onnan, ha szükséges volt, a számvevőségre, végül az irodába, ahonnan másolás, aláíratás és pecsételés után elküldték őket. AS 1773-íaal kezdődő évtizedben a kamarán a helytartótanáccsal való egyesítésig a következő dep art áment umok működtek: Administrationis Scepusiensis negotiajAedif icialia sen aedilia; Arehivalia; Auriloturae negotia; Banatlca; Cancellariae et regestraturae, neonon posta© negotia, item honorifica et gremialla, neonon extraor dinári a; Oassae,taxae tolerantiae et census regil negotia; Givitatensia; Contumationalia et sa-