7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - B) A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése Magyarországon (1690-1780)

/birtokadomány, privilégium stb*/ nem voltak adományoshatók az udvari vagy a magyar kamarával való megbeszélés nélkül* A Habsburg -kancelláriák ügyintézésében a 17. század vége fordulópontot jelent. A "kancellária tanácsa* kifejezés ugyan már egy 1628-ban kelt osztrák kancelláriai Instrukcióban előfordul, mégis bizonyosra vehető, hogy az 1680-as évekig ott is - ós a magyar kancellárián is - csak alkalmilag beszélték meg a titkárok /s utóbb a tanácsosok/ a kancellárral a rájuk bizott s általuk előkészített ügyeket, nem pedig rendszeres tanácsi üléseken. így kerültek azok, Írásos kidolgozás után, az uralkodő ill. titkos tanácsa elé* Az 1690-es rendelkezés most /a többi kancelláriának szőlő 1683-i instrukció nyomán/ előlria, hogy a jövőben négy tanácsos /eonslliarius/ és két titkár /secretarius, referendarius/ működjék a kancellár mellett, s hogy ezekkel rendszeresen kell tanácskozásokat /consultatiot* consiliumot/ tartani, főként a "res offici et iustitiae" intézése céljából* A referensek által előadott ügyek felől.egy énként kell szavazni s végül a többség véleményét fölterjesztésre elfogadni. Bázel as intézkedéssel teljes érvényt szereztek a kollektív, tanácsi felelősségvállalás elvének, a kancellária "expedíció *»-b ól "dlkasz tér Imámmá vált. . A részletekbe menő instrukció ugy rendelkezik, hogy a véglegesnek szánt elintézés-fogalmazványokat csak akkor kell felolvasni a tanács előtt, ha nagyobb fontosságúak. Beadványok kivonatolásában, elintézések szövegezésében egy fogalmazó /coneipista/ van segítségül, a tisztázás 3 Írnok /nótárius, cancelllsta/ feladata* Kiadó /expeditor/ felelős a tisztázott kiadványok elküldéséért /kimutatást is kell róluk vezetnie/ s tőle kerülnek az elintézett ügyek iratai a lajstromozóhoz /regestrator, helyettese a eoadiutor, adlunetus/, aki a fogalmazványokat /expeditlones/ hónapok szerinti fasciculusokban, a beérkező iratokat /insinuata, litterae/ küldőik szerinti csoportosításban őrzi. s aki különféle könyvekbe /liber regius, "inventarium" stb./ kivonatokat, ill* másolatokat kéBzit róluk, a könyvekhez pedig mutatókat. A lajstromozó kötelessége a kiadásra kerülő darabok megpecsételése /sigillator/ és az adománylevelek, kiváltságok kiállítása fejében járódij beszedése, kezelése is /taxator/. Az 1715-ben zárult országgyűlés törvényei, a helytartótanács felállítása és az igazságszolgáltatás uj rendszerének bevezetése szükségessé tették, hogy a kancellária is uj utasítást kapjon. /A cseh és az osztrák kancellária nem sokkal előbb, 1719-ben ill. 1720-ban nyert uj Instrukciókat, ezt azonban más okok sürgették: kincstári és katonai ügyeknek az ottani kancelláriai ügyintézésből való Végleges kiválása és a későbbi "államkancellária" ügykörének kezdődő elkülönülése. A magyar kancellária 1727-ben kelt utasítása ennek megfelelően nem kapcsolódott már olyan szorosan hozzájuk, mint a 17* század végen kelt magyar kancelláriai utasítás a korábbi Habsburg-rendelkezésekhez./ Az üj feladatok, melyeket 1727-ben a magyar kancellária elé szabtak, elsősorban az ország gazdasági újjáépítésével kapcsolatosak: gondoskodnia kellett róla, hogy a tele-