7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - B) A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése Magyarországon (1690-1780)

B/ A FEUDÁLIS ABSZOLUTIZMUS KORMÁNYZATÁNAK KIÉPÜLÉSE MAGTARORSZÁGON /1690 - 1780/ 1. A Habsburg kormányzat Az 1680-aa évek végére a felszabadité seregek Magyarország legnagyobb részéről végképp kiűzték a törököt, s a 1?hSköly-szabadaághare leverése meg Erdély meghőditáaa után a bécsi udvar egyelőre nem tartott az évtizedeken át szinte állandósult szabadságmozgalmak felujulásától sem. Az igy megnövekedett és pacifikált országtertilet igazgatása uj feladatokat rőtt a Habsburg-király hatósági szerveire. A kontinens fejlettebb államai erre az Időre már valamennyien túljutottak azokon az igazgatási módszereken, amelyeket másfél évszázaddal korábban I. Ferdinánd a maga örökös tartományaiban bevezetett s amelyeket gyengekép ességü utódai időközben alig tudtak továbbfejleszteni. Nem a francia feudális abszolutizmus volt az egyedüli a 17* században, amely a maga alaposan kiépített bürokratikus apparátusával egyfelől szinte teljesen kiszorította a rendeket az ügyek intézéséből, másfelől pedig az emberi élet egyre több oldalát vonta szabályozása és ellenőrzése alá, mérték fölött megnövelve ezzel az Írásbeliség szerepét. A Habsburg-birodalom "abszolutizmusa" a 17* század második felében még csak a rendek hatalmának megtörését tűzte ki céljául. A centrális szervezet csupán Xipót halála után épült ki mind rendszeresebben. Az udvari és titkos tanács szerepét nagyobb szakértelemre hivatott "konferenciák" vették át, megszaporodott a központi hatóságok száma, majd - különösen a 4Ö-es évektől - egymást követték a reformok, főként a centralizáltabb és szakszerűbb pénzügyigazgatás megvalósítása érdekében. AZ egységesített jövedelemkezelós szerve 1714-től a "Bancalit&t" voltj a gazdaságpolitikai vezetésé a Oommerscollegium /utóbb Gommerciendirectorium, majd Commerzienrat/. Mária Jerézla a pénzügyi konferencia és a bancalitas megszüntetésével /1741, 1745/ eleinte az udvari kamarának szánt irányitó szerepet, utóbb a Haugwitz~*féle reformok /174S-49/ az újonnan felállított "Birectorium in publicis et camerallbus" kezébe adták a pénzügyi kormányzat irányításával együtt a közigazgatásét Is; ez viszont a kincstári igazgatás decentralizációjával járt együtt s azzal, hogy a magyar ügyek továbbra is az udvari kamara hatáskörében maradtak. 1761-ben a Directórium feloszlatásával ez a rend is megváltozott: a birodalmi centralizációt most azzal kívánták eredményesebbé tenni, hogy az udvari kamara, a főpénztár és a számvevőség alá rendeltek valamennyi kincstári ügyet. A dinaszti belső dolgainak vitele s a diplomáciai ügyintézés 1742 óta a Staatskanslei feladata volt. 1761-től a birodalom legfontosabb kérdéseiben a Staatsrat véleménye lett a döntő. A 18. század birodalmi kormányzatára - s vele a hozzá igazodó magyarországi központi igazgatásra - mindvégig jellemző