7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

ségszerü is az ellentmondásos helyzetben s a kamara az uralko­dónak mint magyar királynak a hatásága, .ugyanakkor a magyar királynak, tehát egyben idegen uralkodónak a szerve* Ha a magyar kamara jellegét a közjogi helyzet és a rea­litás vibrálásában nehéz is megfogni /igazán csak egyes, adott korszakokra nézve lehet/, annál valóságosabb tény a köz­Igazgatástörténet szempontjából, hogy működése hatékonyabb és sokrétűbb.e- századokban, mint bármely más hatóságé. x x Bár a magyar kamara területi hatásköre a XVI-XYII. szá­zadban elvben az egész királyi Magyarországra kiterjedt /a törvényellenesen ausztriai kamarai szervek által irányított alsómagyarországi bányavidéktől és a nyugati harmincadoktól eltekintve/, már megszervezése .után rövidesen nyilvánvalóvá lett, hogy az állandó hadiállapot, a korabeli közelekedési vi­szonyok stb. miatt a Pozsonytól távoleső északkeleti országré­szek igazgatását aligha tudja egymaga közvetlenül ellátni, pe­dig e területen még sokrétűbb feladatok hárultak a kamarai Igazgatásra, mint a nyugati részeken, lévén hogy Itt feküdtek a legfontosabb kamarai birtokok, amelyek e korban mind egy-egy végvár ellátását voltak hivatva biztosítani: igy a kamarai igazgatás itt legszorosabban összefonódott a hadiellátás, vég­várak fenntartása, katonaság élelmezése problémájával. /A Mu­rány-Szendrő-putnok-Sger-6nod-«Pokaj-Kálló-Szatmár stb. vég­vári sávról van sző, ahol,- hacsak éppen nem voltak zálogban vagy átmenetileg elidegenítve - időnként 15-20 fontos végvár és birtok kezelése hárult a kamarára. A nyugati részek vég­várai általában vagy a haditanács közvetlen irányítása alatt állottak, vagy magánkézen, kamarai igazgatás alatt alig./ Ezt az országrészt, amely Szepes-Gömör-Borsod megye nyugati szélétől keletre terült el, s délről a török hódoltság, dél­keletről Erdély, ill. a Partium határolta, ezidőben kezdik "pelsőmagyarorszagnak» nevezni, mig a tőle nyugatra eső, te­rQletiieg.nagyjából ugyanakkora királyi országrész az tf Alsó­magyarország* nevet kapta. E helyzet késztette arra a magyar kamarát, hogy már az 1530-as évektől egyik tanácsosát /ferner Györgyöt, aki egyéb­ként sáros! főkapitány volt/ állandő jelleggel mint jövedelem­kezelő és ellenőrző közeget pelsőmagyarországra küldje. A jö­vedelemkezelőség /adminlstratlo/ 1554-ben határozottabb hiva­tali kereteket nyert, amennyiben az adminisztrátor /vagy ahogy ritkábban nevezték: sunerlntendens/ mellé egy segítő­társat és egy Írnokot nevezett ki a kamara, valamint külön pénztárat állított fel: ezentúl már nem Pozsonyba, hanem a Sárosban, ill. Eperjesen működő jövedelemkezelőségbe futot­ták be a jövedelmek, s innen ellenőrizték'az országrész Ösz­szes kamarai hivatalát. A sokrétű feladatokhoz képest azonban szűknek és elég­telennek bizonyult ez a szerveseti forma is, ezért hosszas tárgyalások után 1567-ben a pozsonyi kamara mintájára állandó

Next

/
Thumbnails
Contents