7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

számvevőség külön Irattárában nyertek elhelyezést/, f korszakban - egészen l??2-ig - a tárgyalás során együtt levő. egyesen ügyre vonatkoző iratokat /ügyirat/ az irattárban iratfajták szerint osztották szét külön-külön sorosatokba* így külön kerültek a királyi leiratok, a kamarához érkezett egyéb iratok, a működő hatóságok szerint szétválasztva* a kamara fogalmazványai etb. I sorozatokhoz segédkönyveket /lajstrom, mutató/ készített as * irattáros. A kamara központi pénztára élén a pénztáros /az első Időben kamaramester/ állt, munkáját egy ellenőr egészítette ki. A * pénz tárügyet egyelőre még nem választották el as igazgatás tői /mint a XVIII. sz. eleje éta/, igy a felügyeletet a tanács gyakorolta felette. Elvben minden pénz jövedelem ide folyt be, a gyakorlatban a jövedelmek jő részét mér a vidéki pénzkezelő szervek kifizették királyi vagy kamarai rendelőre4 u csak nyugtákkal számoltak el. A pénztár kifizetéseket a kamara előre kidolgozott költségvetése alapján eszközölhetett ill. királyi vagy kamarai utalványra. A bevételekről és kiadásokra! pontosan dokumentált pénztári napiét vezetett a pénztáros, melynek alapján negyedévenként kivonatot készített a tanács és az udvar számára, év végén pedig sárszámadást. A kamara más tisztviselője nem kezelhetett pénzt. A kamara hármas funkciójából a harmadik* az ellenőrzés jelentőségben vetekedett as előző kettővel /igazgatás, pénzkezelés/, ezért a század közepén a számadásmaster tisztségéből szintén külön segédhivatal nőtt ki. a Számvevőség* A s&ámwvő /számadásmester/ alatt alszámvavő, két-három segéd és néhány Írnok alkotta e hivatalt. A számvevőség egyrészt ellenőrizte a központi pénztár munkáját, másrészt a vidéki tisztviselők pénzkezelését; átnézte és a legaprólékosabban ellenőrizte a negyedévi kimutatásokat és as évi számadásokat* munkajános ssámos kimutatást, lajstromot, nyilvántartást kellett vezetnie* melyekből az egész kamarai hálósat pénzügyi helyzetét kiolvashatta* á számvevőség hosszadalmas ellenőrző munkája után minden egyes I kamarai tisztviselő számadását a tanács fogadta el, 111* vetette el első fokon, majd a végső felmentést as udvari kamarába továbbított /s ott szintén átvizsgált/ számadásokkal kapcsolatban a? , uralkodő aláírása adta meg* A számvevőség külön irattárban őrizte a beküldött összes számadásokat és a számvétellel kapcsolatos iratokat. Az itt csak legfőbb vonásaiban felvázolt hivatal szerveiét számos kisebb részletkérdésben változott, fejlődött a XVII, század végéig, az ügyvitel maga finomodott, differenciálódott, &o fő kereteit és feladatkörét illetően alapjában ugyanaz maradt a XVII. század végéig /sőt 1720-ig/. A központi szerveset, & tanács és a segédhivatalok /pénztár, iroda, irattár, számvevőaég/ a szolgaszemélyzettel együtt kezdetben 15-30 a XVII* házadban általában 30-40 főt foglalkoztatott* A magyar kamara szervezetébe tartoztak e korszakban a királyi j oiugjr igazgat ők is, akiknek feladata a királyi kincstár érdekelnek védelme volt, s egyben a kamara jogi tanácsadója szerepét töltötték be* Valamennyi kamarai jövedelmi ág vidéki központjain kisebbnagyobb létszámú helyi tisztviselőgárda működött, akik kínevesésüket a királytól kapták, az utasításokat és rendeleteket kos~