7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.
I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)
bén, midőn a császári katonaság elözönlötte az országot, legnagyobb problémát jelentő kérdés megoldására: a katonaság és a polgári lakosság közti viszony rendezésére. A gubernium politikai porokban birói hatáskört gyakorolt. Az uj hatóság fejlett bürokratikus szervezettel rendelkezett ugyan, hatáskörét az államélet legapróbb részletkérdéseiig papiron pontosan kidolgozták, de a magyar alkotmány felrúgásán alakult idegen eredetű hatóságot a nép gyűlölte, a hadsereg viszont semmibe vette, az eredetileg Bécsből neki szánt szerepet a jelek szerint semilyen tekintetben nem tudta jól megoldani, rövid négy évi szereplés után, 1677-ben fel is oszlott. Az alkotmány 1681-i visszaállítása után a nádori méltóságot újra helyreállították,s ezután - akárcsak 1673 előtt - a magosokként és hiányos hazai központi kormányzat ismét a magyar tanács és a nádor, 111. a helytartó közt oszlott meg. z x A királyi Magyarország központi kormányzatának tragédiája a XVI-XVII. században az, hogy a Mohács után kialakult helyzet /az ország három részre szakadása, jelentős sávjain a hadszintér-állapot megmerevedése, idegen uralkodő, az uralkodő osztály szűk és ellentmondásos rendi szemlélete stb,/ szükségképpen elvágta egy korszerű és egyben a nemzeti érdekeket maradéktalanul szolgáló államkormányzat kialakulásának lehetőségét. A korszerű hivatali szervezetet az udvar nyújtotta - s ezt ebben a korban csak a központi uralkodó hatalom nyújthatta de ez a magyar állami és nemzeti érdekek jelentős csorbítását vonta maga után, perspektívájában pedig a félgyarmati jellegű függés előkészítője volt. Másfelől az állami, legalábbis közjogi önállóság védelmezője a királyi területen belül - ellentmondásosan és tökéletlenül ugyan - a rendiség volt, ez viszont nem tudott, s jellegéből következően nem is tudhatott korszerű kormányzati formát teremteni. /AS egészséges, az európaihoz helyi sajátosságai és átmenetisége mellett is közelebb álló fejlődést az államkormányzatban a XVII. századi Erdély járta, egy nemzeti, fejedelmi központosítás alapjait rakván le, ezzel ass egész Magyarország viszonylagos önállóságát biztosítva./ A királyi Magyarország államügyeinek központi kormányzata igy megoszlott a korszerű, de idegen befolyást jelentő bécsi hatóságok és a hazai középkorias színezetű testületek és tisztségek /magyar tanács, helytartó, nádor/ közt, mig a megoszlás arányát az uralkodói és a rendi hatalom állandóan hullámzó erőviszonyai szabták meg időről időre.