5. Történeti segédtudományi alapismeretek II. Bp. 1963. LOK 137 p.

Bottló Béla: Genealógia

tetés elegendő anyagra támaszkodjék és a forrásban közölt anyag teljes és helyes felhasználásával történjék s legvégül a forrásból csak a megfelelő következtetések vonassanak le. A genealógiai forrásanyag kritikájánál ésV*felhasználásánál azért'fontos nagyon az állandóan mérlegelő figyelem, mert a téves genealógiai kapcsolatok a hozzájuk kapcsolt későbbi, s már helyes genealógiai kapcsolatokat is tévesekké és használhatatlanokká teszik. Ennek következtében pedig az ilyen téves kapcsolásokkal készült genealógiai táblákból /ősfákból, leszármazási táblákból* rokonsági kapcsolatokat.kimutató táblákból/ levont következtetések alapjukban és önmagukban is teljesen tévesekké és használhatatlanokká válnak. Gyakorlati szempontok a leszármazási táblázatok készítéséhez

. Az ős táblák összeállításánál abból a személyből indulunk ki, akinek az őstáblájáról van szó. A kérdéses egyén születési 'bejegyzésénél ugyanis a születési adaton és a szülők nevén kivül a szülők lakhelyére és esetleg a szülők korára is történik utalás. A következő lépés, a szülők házasságlevelének s általában a házasságleveleknek a beszerzése már körülményesebb. Itt, különösen az állami anyakönyvvezetés bevezetése előtti házassági anyakönyvek beszerzése okoz nehézséget. Az egyházi születési anyakönyvek ugyanis legtöbbször nagyon kevés támpontot nyújtanak ehhez. A házastársak személyi adatait nem okiratok alapján, hanem a tanuk bemondása alapján vették föl, akik gyakran nem voltak eléggé tájékozottak, a házasulandók sze^mé/lyl adatait illetőleg. A származási és születési helyet nem különböztették meg. Az életkor bemondásánál pedig egy-két év különbség még félreértés következtében is előfordulhatott, pl,: 22 éves. Betöltött 22. évről van szó, vagy a 22, életévében levő személyről van-e szó? A menyasszonynál pedig, különösen ha idősebb a vőlegényénél, az adatfelvételnél a tanuk néha több /5-lo/ évvel is kevesebbet mondtak be, hogy az anyakönyv-