5. Történeti segédtudományi alapismeretek II. Bp. 1963. LOK 137 p.
Bottló Béla: Genealógia
vei gyakorlatilag az ősök száma korlátozott. Az ostábla tehát elvileg azokat a személyeket /ősöket/ tünteti fel, akiktől valamely egyén származik: tehát az egyén felmenőit. Az ős táblával kapcsolatos első probléma az egyén fölmenőinek a száma. Számuk - a matematika szabályait követve generációnként a 2 hatványai szerint szaporodik. E szerint • 1 tehát minden egyénnek van: 2 szülője /2 /, 4 nagyszülője /2 2 /, nyolc szépszülője /2 3 /, 16 dédszülője/2 4 /, 32 ükszülője /2^/ stb. Elméletileg tehát az ősök száma mértani haladványban növekszik. Igy egy 193©. körül született egyénnek felfelé menve az első ize, a szülei. 19oo. körül születhettek, a második iz, a nagyszülők 187o körül, A 15. iznél, 148o körül már 32768 tagot számlálhatnánk, a 2o. iznél, 133o. körül, tehát Róbert-Károly korában l»o48.756 és looo körül, tehát a 32. iznél már 4.295*oo7<296 ősének kellett volna lennie í Ez a szám pedig meghaladja az egy évezred előtt élt emberek számát. Egy generációt 3o-33 évre számitva az egyénnek 2oo év előtt 64 őse élt. Ebből önként következik az ostábla második problémája: az ősöknek ez a nagy száma ugyanis csak elméleti szám. Gyakorlatilag ennyi őse senkinek sem lehetett. Ezt a kérdést vizsgálva már régen megállapították, hogy minden két egyén közti házassági kapcsolatot bizonyos fokon már -. gyakorlatilag - rokonok közti házassági kapcsolatnak kell tekinteni. Minél zártabb és kisebb az a társadalmi kör /nemzeti, vagy vallási kisebbségek/, vagy földrajzi terület /völgyek, szigetek, városok, helységek/, amelyből az egyedek házastársukat kiválasztják, annál gyakoribb és közelebbi a rokonsági kapcsolat a házastársak között. Ennek következtében az e házasságból született gyermekek őstábláján - minthogy egyes házaspár ősök az őstáblán többször is előfordulhatnak - sokkal kisebb az egyén létrejöttében szereplő ősök száma. Az ősök elméleti számának a tényleges számra való lecsökkenését ősveszteségnek nevezzük. Az Őstábláknak azt a fajtáját, amely az őstáblán az egyén többször előforduló ugyanazon őstől való leszármazását minden vonalon feltünteti ,, descentorium n-nak nevezzük.
