4. Történeti segédtudományi alapismeretek I. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. LOK 72 p.
I. Oklevéltan (diplomatika)
gaz tartalomnak./ Vannak oklevelek, amelyek tartalmilag nagyrészt valódiak, de az eredeti valódi izövoghez hozzáadtak valamint vagy részben megváltoztatták azt, s ezek tartalmilag ccak részben valódiak, Az ilyen oklevél:-' et interpolált okleveleknek nevezzük,. A tartalmilag és formailag egyaránt hamis oklevél sem eldobandó mint hasznavehetetlen Egyrészt tartalmazhat felhasználható adatokat, másrészt ha a keletkezésének korára-nem is szolgáltat•adatokat, de tartalmazhat értékesíthető adatokat arra a korszakra, amelybén hamisították., A hamisítók ugyanis rendszerint saját korszakkuk viszonyaiból indultak ki, s a hamisítványban e korszak viszonyait és adatait ismerhetjük meg - visszavetitve, A oklevelek szövege legnagyobbrészt eredetiben maradt fenn, "vagyis olyan külső és belső formák között kiállítva, ahogy azt ok- levéladó az oklevél elkészítésekor lerendelte vagy megszerkesztette. Az eredeti oklevelet a nemzetközi irodalom "originale" vagy "autographum 1 ' névvel illeti, - Vannak oklevélszöyegek, amelyek csak későbbi másolatban maradtak rána, /Másolat-copia/ Jogi szempontból megkülönböztetünk egyszerű és hiteles másolatot, Az egyszerű másolatnak nem volt jogi bizonyitó ereje, a hiteles másolatot viszont legtöbb esetben jogi bizonyít :ént fogadták el, - A XII-XVIII, században a hiteles másolatok un, átírások /transumptum/ formájában jelentkeznek, Ez időben a hitelesítés oly módon történt, hogy a hiteles másolatot kiadó szerv vagy személy saját oklevelébe foglalata /saját oklevélének szövegébe átirata/ a J&^oleslfceödő szöveget, Meg kell jegyezni, hogya történeti forrásérték szempontjából egy nem hitelesített másolat értékben könnyen felette állhat egy hiteles másolatnak. A szöveg másolása ugyanis ilyen esetben a fontos, s itt nem ^ogi hitelessé a döntő, hanem pz, hogy a másolás milyen hozzáértéssel törtlnt, Nagy általásqágban megállapítható, hogy a korban közelebb álló másoló jobb szöveget produkált, mint a korban távolabb eső. Általában egy LIII, századi oklevél XIV, századi átirása megbízhatóbb szöveget ad, mint XVI; vagy XVII, századi átirása, A magyar okleveles gyakorlat első elékei az államalapításig nyúlnak vissza és I, István nevéhez fűződnek. Nincs adatunk arra vonatkozólag, hogy az államalapítás előtti időben a magyar társadalom ismerte volna az irás bizonyitó erejét, sennek folytán oklevelek ke-
