9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 7. Iratkezelési reformok 1945 után

647/1-2/1952. X városi növényvédő állomás ellátmánya 141/N/15-3/1953. Nagy I. felvétele X város növényvédő állomására 11/17-2/1952. vízügyi tervező iroda szervezése 686/14-2/1953. öntözővízkészlet felmérése a Tiszántúlon 141/K719-2/19154. Kiss I. felvétele vízügyi hivatalba (Az iktatószám részei: csoportszám, betűjel, iktatószám, alszám, év) Előnye volt a csoportszámos iratkezelésnek, hogy az akkoriban bekövetkezett gyakori átszervezések folytán, ha egy-egy ügykör más szervekhez került, az irattár különösebb felbolygatása nélkül ki lehetett választani és átadni a jogutódnak az őt illető iratokat, és nyilvántartásokat. Később viszont a levéltáraknak sok bonyodalmat okozott az ilyen iratcsoport-vándorlás. Nem szólva arról, hogy az iratok biztonságos megőrzése is veszélybe került. Hiba forrása volt az is, hogy az egyes iratoknak a megfelelő csoportszámokhoz való besorolását nem vezetők, nem is az előadók, hanem az iratkezelők végezték, akiknek a létszámát éppen ebben az időben csökkentették és a megmaradottak többsége nem rendelkezett megfelelő iratkezelési gyakorlattal, illetve a rendszer kielégítő működéséhez szükséges elméleti felkészültséggel. Mindezek következtében a csoportszámos iratkezelési rendszer rövidesen megbukott: 1956 elején megszüntették országosan kötelező egységes rendszerként való alkalmazását és az ágazati főhatóságokra bízták, hogy a maguk területén szabályozzák a kérdést. Változások 1956 után Nagy hatással volt az iratkezelés további fejlődésére az 1058/1956.(VI.28.) MT sz. határozat, amely előírta, hogy a tanácsi szervek és intézmények iratait a végrehajtó bizottságok által megállapított ügyiratkezelési szabályzatoknak megfelelően kell kezelni. A szabályzatok elkészítésének megkönnyítése érdekében a Minisztertanács Titkársága kiadott egy minta iratkezelési szabályzatot, amit a tanácsi szervek mechanikusan átvettek. Az ügyiratkezelési szabályzat öt fejezete először szabályozta átfogóan az ügyiratkezelés mozzanatait. Első fejezete határozta meg az ügyiratok kezelésének rendszerét és szervezetét. Az ügyiratok nyilvántartására és kezelésére az alszámokra tagozódó sorszámos iktatási rendszert írta elő. A tanácsi szervek ügyiratkezelését központi, osztott vagy részben osztott rendszerben határozta meg. A szabályozás alapján a megyei tanácsi szerveknél osztott, a járási és városi (fővárosi-, városi kerületi) tanácsoknál pedig központilag, az igazgatási osztályok lát-