9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 4. A hazai irattári rendszerek kialakulása

2. Hiteleshelyi magánlevéltár — a fassiós tevékenységgel kapcsolatos iratok és a letétbe helyezett családi levéltárak 3. Hiteleshelyi egyházi levéltár — a káptalan vagy a konvent egyházigazgatási tevékenységével kapcsolatos iratok Korán találunk a többi egyházi intézményeknél is nyomokat arra, hogy elsősorban az őket közvetlenül érintő, jogaikat, kiváltságaikat bizonyító okleveleket számbavették és regesztrumba foglalták. Pannonhalmán ezeket még a 13. században le is másolták. Az elkészült kötet neve chartularium, melyet Pannonhalmán „vörös könyv"-nek neveznek. Veszprémben 1350 körül foglalta jegyzékbe a püspökség az okleveleket, míg az esztergomi érsekségen a 15. század elején készült ilyen regesztrum. A városi írásbeliség Bár a városokban csak Mária Terézia rendelte el kötelezően 1767-ben önálló levéltáros kinevezését, az írásbeliség kiterjedéséről és a regisztratúrák folyamatos kialakulásáról már a 14. századtól sok adatunk van. A városok jogait a királytól vagy a földesuraktól kapott kiváltságlevelek rögzítették, melyek megőrzésére egyre nagyobb gondot fordítottak. Ezek képezték a „titkos" levéltárat. Megnövekedett a városok oklevéladó tevékenysége is. A polgárok ügyesbajos dolgaikkal (határviták, szerződések, bevallások) nem fordultak a hiteleshelyekhez, hiszen a város is autentikus volt. E tevékenység dokumentumai voltak a városkönyvek (Stadtbuch), ahová az okleveleket bemásolták. A saját adminisztráció növekedésével 1360-tól e kötetek fokozatosan differenciálódtak. Kezdetben csak a számadásokat vezették külön, majd elkülönültek a bíráskodás során készült dokumentumok és a magisztrátus jegyzőkönyvei, amelyek már nem voltak mindenes „városkönyvek". A későbbiek során nyilvántartották a város polgárjogot nyert lakóit, lajstromokat vezettek adójukról, telkükről, végrendeletükről is. Először Bártfán van 1400 körül nyoma annak, hogy az oklevelekre regesztákat írnak, sőt 1442-ben már kísérlet történik az eperjesi levéltár rendezésére is olymódon, hogy az időrendben kezelt iratokra szintén regeszta-szerű feljegyzések kerültek. 1469-ben a soproni jegyző a város okleveleiről már külön regesztrumot állított össze. 1503-1512 közt a kassai jegyző rendezte a városi levéltárat: oklevelekre és könyvekre osztotta. Az oklevelek hátlapjára regeszta és levéltári jelzés került, róluk terjedelmes jegyzék készült, amelyet 1640-ben, majd 1758-ban az új oklevelekkel egészítettek ki. Marosvásárhelyen 1553-tól, Nagybányán 1560-tól, Kör-