9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

III. Levéltári ismeretek - 2. A levéltárügy 1945-től 1995-ig

érdekű irattá nyilváníthatott bármely irattárat, amelynek fenntartásához, megőrzéséhez közérdek fűződik. A 45/1958.(VII.30.) Korm. rendelet és a végrehajtására kiadott tárcaszintű utasítások tulajdonképpen az 195l-es kormányrendelet hiányosságait és problémáit szüntették meg, miközben részletesen szabályozták a selejtezési munka megszervezését, végrehajtását és ellenőrzését. Az irattári őrzési időt 10 évben állapították meg, és előírták, hogy legalább 3 évenként selejtezni kell. A végrehajtási utasítások mellékletét két ügykörjegyzék alkotta. Az I. számú ügykörjegyzékek a 10 évnél hosszabb őrzési időt igénylő, illetőleg nem selejtezhető iratokra vonatkoztak, a II. számúak pedig a 10 évnél rövidebb (1, 2, 3, 5, 8 éves) tárolás után selejtezhető iratok ügyköreit tartalmazták. Az ügykörjegyzékek azonban továbbra is egy-egy szakterület egészére vonatkozóan sorolták fel az ügyköröket, és így az irattükröződés problémája változatlanul megoldatlan maradt. A végrehajtási utasítások részletesen felsorolták azokat a tartalmi szempontokat is, amelyeket az iratok kiválogatásakor figyelembe kellett venni, és amelyek nem selejtezhetőek. (így pl. az iratképző szerv működésére, szervezetére, fejlődésére vonatkozó alapvető fontosságú iratok, műszaki leírások, műszaki gyártási és gyári tervek, a fontos történeti eseményeket rögzítő vagy történelmi személyekre vonatkozó, eredeti aláírással ellátott iratok. Az 1867-ben vagy az ezt megelőző években, továbbá az 1949-ben, az 1944-1945-ben keletkezett iratokat teljes egészükben megőrizendőnek nyilvánították. Az említett éveket „védett évek"-nek nevezzük.). A községi tanácsok jegyzékbe felvett iratfajtáit keletkezésüktől számított 5 év elteltével a járási tanácsoknak kellett jegyzőkönyvileg átvenni további irattári megőrzésre, ahogy azt az irattani fejezetben is említettük. A járási tanácsok az átvett községi iratokat saját irattárukban tovább őrizték, és majd selejtezték. A tanácsi szervek iratanyagának selejtezésére az 1/1960. (TK 10.) KE számú utasítás rendelkezései és ügykörjegyzékei vonatkoztak, amelyek nem tértek el az általános szabályoktól. A tanácsi szervek történeti értékű, továbbá a folyamatos ügyintézésben legalább 10 évig, vagy ennél hosszabb ideig szükséges iratok felsorolását az I. számú iratselejtezési ügykörjegyzékben sorolta fel, a II. számú jegyzék pedig a 10 év előtt selejtezhető iratok felsorolását tartalmazta. A 130/1957. (IK.20.) IM sz. utasítás az igazságügyi szervek iratanyagának selejtezéséről intézkedik. Hatálya: az Igazságügyminisztériumra, illetve az igazságügyminiszter fel-