9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

III. Levéltári ismeretek - 2. A levéltárügy 1945-től 1995-ig

működött megyei levéltár, így irataik elhelyezésére külön megoldást kellett keresni. A megyei városok közül többször költöztették pl. Nagykőrös iratanyagát. Külön gondot jelentett a nemzeti érdekű magánlevéltárként működő egyházi levéltárak ügye. Ezeket - mint láttuk - a hiteleshelyi anyag kivételével nem vonták be az egységes hálózatba. Azonban az akkori politikai vezetés egyházpolitikájának részeként az értékesebb dokumentumokat őrző katolikus levéltárakat „iratvédelemre" hivatkozva közös kezelésbe vették. Ez annyit jelentett, hogy a levéltárba annak egyházi kezelői csak állami levéltáros jelenlétében léphettek be, minden tevékenységet csak az illetékes kerületi levéltár engedélyével végezhettek. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kérdőíveket küldött az iratanyag felmérésére valamennyi plébániára, egyházközségbe, gyülekezetbe. Az állami levéltárosok ugyanakkor segítséget is nyújtottak a segédletek elkészítésénél. Az alapleltárak összeállítása az egyházi levéltárakban is kötelező volt. A korábbi segédletek alapján ezeket központi utasítások szerint valóban elkészítették. Gondot jelentett, hogy ezek az utasítások (fondok, állagok kialakítása) a kerületi levéltárak és nem az egyházi gyűjteményekhez készültek. Az egyházi gyűjtemények közül az államosítás során a legtöbb kár a volt szerzetesi levéltárakat érte, amelyekkel a rendek feloszlatásakor nem sokat törődtek. Szerencsésebb esetekben az állami levéltárakba helyezték el a szétzilálódott iratokat, de nagyobb részük szétszóródott. A ferencesek iratai kerültek - többek között - a kecskeméti, pécsi, szegedi, szekszárdi, a minoritáké a miskolci, nyíregyházi, a premontreieké a soproni, a cisztercieké a veszprémi, székesfehérvári levéltárakba. A következő években a gazdaság- és társadalomtörténeti kutatások fontosságára néhány levéltár - nem teljesen önkéntesen - átadta az állami levéltárnak „örökletétként" gazdasági iratait (pl. a Váci Püspöki, Egri Érseki és Főkáptalani Levéltárak). A Kulturális Minisztérium 1022-38/1951. KM rendelete úgy intézkedett, hogy az egyháziból állami kezelésbe került iskolák iratait is a területileg illetékes levéltáraknak kell átadni, ami különösen a volt „iskolavárosok"-ban növelte meg a levéltári iratanyag mennyiségét. 1950-1952 közt a megnövekedett illetékességi és gyűjtőkörű területi levéltárakat nem kerületi, hanem közlevéltáraknak nevezték. A 864-0111/1952. KM sz. utasítás szerint állami levéltárak lettek, amelyeket székhelyükről neveztek el. Az állami tulajdonba került ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok már működő levéltárait és hatalmas irattárait országos jelentőségű cégek esetében e levéltárak nem tudták átvenni, ezért 1953. január l-jével megalakult a Központi Gazdasági Levéltár.