9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 1. Az írásbeliség fejlődésének főbb szakaszai

szolgáltatási ügyekkel volt elfoglalva. I. Mátyás király (1458-1490) egyesítette 1464-ben a fő- és titkoskancellán méltóságot, amit többnyire az esztergomi érsek viselt. A király kezdettől fogva udvara egyes tagjainak tisztséget, feladatokat adott, melyek megoszlásával a kormányzattörténetnél foglalkozunk. A főbb tisztségviselők: a nádorispán, az udvarbíró, a tárnokmester, a főkincstartó, a kápolnaispán, az udvari bíróságok fontos szerepet játszottak az írásbeliség elterjedésében. A királyi udvaron kívüli írásbeliség részben a magánjogi írásbeliség keretei közé tartozik, részben azonban szorosan kapcsolódik a hivatalos udvari ügyintézéshez. Az udvari Kancellárián kívül az írásbeliség legjelentősebb központjai a hiteleshelyek voltak. A 12. század végén kezdték az egyes szerzetesrendek (bencés, premontrei, keresztes) konventjei, valamint a székes- és társaskáptalanok az ország lakosságának a hiteles írást kívánó ügyleteit írásba foglalni. A hiteleshelyi szervezet nemcsak a magánjogi írásbeliség területén töltött be fontos feladatot, hanem szorosan kapcsolódott az udvari ügyintézéshez is. Hiteleshelyi embert kértek ugyanis az udvar által kiküldött királyi, vagy nádori ember mellé tanúnak, ha az birtokbaiktatást végzett, idézett, vagy vizsgálatot tartott. Az ott történtekről azután az illetékes hiteleshely referált írásban az őt ezzel megbízó személynek. 1351-ben I. Lajos király a hiteleshelyi tevékenységet a káptalanokra és nagyobb konventekre korlátozta. A kisebb hiteleshelyek iránti bizalmatlanság hatására 1486ban és 1492-ben is foglalkoztak az országgyűlésen a hiteleshelyekkel. 1492-ben megszabták, hogy hiteles pecséttel rendelkező konvent csak az lehet, ahol 8-10 vagy legalább hét felszentelt pap van. A hiteleshelyi kiadványokért a konvent fejét és az őrt tették felelőssé. Mátyás király a hiteleshelyeket 1471-ben királyi kegyurasága alá vette. Voltak országos hatókörű hiteleshelyek (budai káptalan, székesfehérvári keresztes konvent) és csak egy meghatározott területen működök. A hiteleshelyen az oklevéladással az őr, az olvasó és a jegyző foglalkozott. A jegyzők nem voltak egyháziak. Az olvasó felügyelt az oklevél tartalmára, az őr pedig a pecsétre. Hiteleshelyi tevékenységet folytatott részben a megyei és a városi hatóság is azzal a különbséggel, hogy a bevallásokon, királyi parancsok végrehajtásán kívül ítélkeztek is. Ez a különleges magyarországi megbízatás a nyugati országok közjegyzőit helyettesítette. A királyi udvar irodája nem győzte az ország írásbeliségének egészét intézni, az ország lakói sem utazhattak a királyi udvarba minden egyes hivatalos írást igénylő üggyel. Ám nem ez volt a döntő a hiteleshelyi szervezet létrejöttében! Egy királyi birtokadomány számtalan teendővel járt. Fel kellett mérni az illető földet, tájékozódni kellett, nem tart-e igényt más is rá. Ha pedig megkapta valaki, azt birtokba is kellett vennie. Minderről csak írásban lehetett intézkedni, hiszen az eseménynek csak így maradhatott hiteles tanúbizonysága. Igaz ugyan, a király kijelölt embereket az udvarból, vagy a megyéből, hogy iktassák be a tulajdonost birtokába, de arról írást a királyi ember