9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 9. A minősített iratok védelme, a titkos ügykezelés

iktatta. A vármegyék és városok közigazgatásában szintén külön kezelték a bizalmas iratokat. Az Igazságügyminisztérium „elnöki bizalmas iratok" néven különítette el a minisztérium személyzetére, valamint a kormánnyal és az igazságüggyel összefüggő, nyilvánosság elől elzárt, titkos iratokat. Az iratokon jelölték a titkosság tényét, azonban sem a minősítő személye, sem a minősítés időtartama nem szerepelt az adathordozón. 1945 után, főleg az 1950-es években megsokszorozódott a titkos ügyiratok száma. Ezt az 1951. évi 21. törvényerejű rendelet megfogalmazása szerint a „fokozott éberség" tette szükségessé, a „belső és külső ellenség üzelmeinek meghiúsítása végett." A törvényerejű rendelet, amely az államtitok és a hivatali titok büntetőjogi védelméről rendelkezett, először határozta meg 1945 után ezeket a fogalmakat, és súlyosan szankcionálta a titokvédelem megsértését. Az államtitok fogalmát azonban teljesen parttalanná tette a következő meghatározás: „Államtitoknak minősül az olyan hivatalos irat vagy tárgy, amelynek titkos kezelését ügyviteli szabályzat, a hivatalvezető vagy az arra jogosított más hivatalos személy elrendelte." Tulajdonképpen mind a politika, mind az államapparátus szereplői korlátlanul élhettek a minősítésijogukkal. A „fokozott éberség" nyomán az iratok jelentős részét titkos iratként kezelték, és a TÜK irattárak zsúfolásig megteltek. Erre keresett megoldást a Minisztertanács 9/1955. (II. 15.) MT. számú rendelete az államtitoknak tekintendő adatok megállapításáról. Itt részletesen felsorolták azokat az adatokat, amelyeket minősíteni kellett, hármas bontásban: 1. az ország védelmére és biztonságára vonatkozó adatok, 2. gazdasági jellegű adatok, 3. egyéb jellegű adatok. A rendelet nyomán kellett elkészíteniük a minisztériumoknak és az országos hatáskörű szervek vezetőinek a saját területükre vonatkozó államtitkok körét. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény újra meghatározta az államtitok és a szolgálati titok fogalmát. Itt már a hivatali titok megnevezése helyett a szolgálati titok fogalmát használták. A titokvédelem újraszabályozása az államtitoknak tekintendő adatokról szóló 31/1963. (IX. 17.) Korm. sz. rendelet kihirdetésével történt Az államtitok még fokozottabb védelme, hatékonysága érdekében a rendelet pontosan felsorolta azokat az adatokat, amelyek államtitoknak tekintendők. Változatlanul nem szabályozták azonban, hogy kinek van minősítési jogosultsága, mi a minősítés időbeli hatálya és hogyan történjen a felülvizsgálat. Az iratokat