9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

Bevezetés

BEVEZETÉS Az állami vizsgával elismert, újtípusú levéltári szakmai képzést a többször módosított, 1993. évi LXXVI. tv. (a szakképzésről) tette lehetővé, mely részletesen körülírta az iskolán kívüli szakképzés feltételeit. E törvényhez kapcsolódott az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) kiadása, melyet az eltelt 10 évben többször korszerűsítettek. A jelenleg hatályos 27/2001. (VII. 27.) OM rendelet szerint az egyetemen kívüli levéltári képzés két szinten folyhat: a) középfokon: levéltári kezelő / irattáros és iratkezelő (a tevékenység megjelölésével) OKJ szám: 52 3452 03 b) felsőfokon: segédlevéltáros - OKJ szám: 54 3452 01 A 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet intézkedett a kulturális tárcához tartozó szakmák esetében a szakmai (vizsgáztatási) követelmények kiadásáról, és azok első ízben 1995 szeptemberében meg is jelentek. Módosításukra 1997-ben került sor. Jelenleg is ez az anyag érvényes a 9/2002. (IV. 5.) NKÖM rendelkezés értelmében. Az 1997 óta folyó tanfolyamok számára 1998-ban készült jegyzet, melynek bizonyos fejezetei a felsőfokú (segédlevéltáros) és középfokú (kezelő) képzés céljait is szolgálták. Használata a kettős rendeltetés miatt nehézkes volt, ezért 2001-ben a középfokú oktatáshoz új jegyzetet állítottunk össze, és szükségessé vált a segédlevéltáros anyag korszerűsítése is. Jegyzetünkben már figyelembe vettük az 1998-2002 között kiadott levéltári jogszabályokat, iratkezeléssel kapcsolatos rendelkezéseket, és új fejezetek készültek a jelenlegi közigazgatással kapcsolatban is. Az idézett szakmai követelmények szerint az oktatott anyag három egységre oszlik: I. irattan és iratkezelés II. kormányzattörténet III. levéltári ismeretek Kötetünkben szintén ezt a felosztást követjük. Mivel a munka nem új kutatásokra épült, hanem a jelenlegi ismeretek összefoglalására törekszik, a szerzők (összeállítók) - az 1998-ban megjelent jegyzethez hasonlóan - a rendelkezésre álló szakirodalmat, valamint saját korábbi munkáik szövegét és adatait használták fel. A forrásként használt munkák jegyzékét függelékben közöljük.