8. Szempontok a közlevéltárak gazdasági szervekkel kapcsolatos gyűjtőterületi munkájának végzéséhez. Módszertani segédanyag. Összeáll. Körösmezei András, Sipos Antalné. Bp. 2001.

IV. Az iratértékelés néhány kérdése

ságon is. Ezekben az esetekben ezért mindig mérlegelni kell, hogy ugyanazokat az iratokat a levéltár is átvegye-e még egy példányban vagy sem, hiszen a cégbíróságok nyilvánosak, és kutatóhelyként működnek. (A cégbejegyzéshez stb. szükséges dokumentumok felsorolását 1. a 8. sz. mellékletben.) Bár az irattükröződések, párhuzamosságok feltárása szükséges, az mégsem abszolutizálható. S miután minden tükröződés nem zárható ki, így a párhuzamos iratátvétel és őrzés elkerülését sem szabad erőltetni. Említést érdemelnek még a mintavétel céljából történő iratátvételek. A szocializmus társadalomtörténetének például jellegzetes dokumentumai voltak a munkaverseny iratok és a káderjelentések. Ezeknek a korjelző dokumentumoknak azonban csak csekély része maradandó értékű, főként, hogy idővel „egy kaptafára" készültek. A társadalomtörténet művelői sem igénylik ezek teljes körű megőrzését. Az egyes vállalatok munkaverseny iratait és káderjelentéseit általában nem is vesszük át, de jól meghatározható évekből igen, hogy kellő minta álljon a korszak kutatói rendelkezésre valamennyi iparág területéről. Az 50-es évek első felének káderjelentéseit azonban igen alaposan kívánatos megvizsgálni, miként az 1956-60-as években készítetteket is, minthogy jelentős részük kivételes értékű forrás. A mintavétel szervszinten is megvalósulhat, miként azt az egykori ÚMKL az ún. III. kategóriájú vállalatoknál tervezte. A kisebb, a gazdaságban nem meghatározó, de a 101/1975. KM utasítás szerint illetékességi körbe sorolt szerveket szerepeltette itt, amelyeknek iratkezelését az akkori Ltvr. előírásainak megfelelően felügyelte. Tőlük csak eseti elbírálás alapján, vagyis mintavétel szerűen tervezte az iratátvételeket. Célszerű így szelektálni pl. a kereskedelmi vállalatokat. Munkánkat kétségtelenül megkönnyíti, ha a vállalatokkal, iratrendezőkkel olyan kapcsolatokat alakítunk ki, amelyek garantálják a színvonalas iratkezelést és az iratok levéltárba adását oly módon, hogy a maradandó értékű iratok a levéltárban már könnyen feldolgozhatók legyenek. Ha a működő vállalatoknál elfogadjuk az irattári terv alapján történő rendezéseket, akkor általában az ideiglenes raktári jegyzéknek megfelelő átadási-átvételi jegyzéket kaphatunk. Mivel egy működő vállalat iratai 5 évenként gyarapszanak, úgyis szükségessé válik az átrendezés. A felszámolt/végelszámolt és a privatizált vállalatok esetében az állami időszakban keletkezett iratok átvételével a fond