8. Szempontok a közlevéltárak gazdasági szervekkel kapcsolatos gyűjtőterületi munkájának végzéséhez. Módszertani segédanyag. Összeáll. Körösmezei András, Sipos Antalné. Bp. 2001.

III. Levéltári kapcsolattartás a különböző típusú gazdasági szervekkel

kűnek minősültek, holott csak egy töredékük rendelkezik ezzel az értékkel.) A gyakorlati levéltárosi teendőkhöz ad segítséget az ún. Útmutató (1. a 6. sz. mellékletet): hogyan készítsük el a selejtezési jegyzőkönyvet, az átadandó iratok jegyzékét, hogyan helyezzük el az iratokat a dobozokban, hogyan feliratozzuk azokat, hogyan készítsük el az átadási-átvételi jegyzéket, valamint az átadás tényét rögzítő átadásátvételi jegyzőkönyvet. Az Útmutató ugyanakkor tájékoztatja is az átadót arról, hogy az ún. levéltári dobozon kívül még milyen tárolóeszközben lehetséges az iratok átadása (téka, henger stb.), és jó, ha felhívja egyúttal a figyelmet néhány tipikus tartalmi vagy formai hibára, amelyeket az iratrendezés során gyakran elkövetnek. Az útmutatónak általános tájékoztatás a célja a rendezési munkához. Megküldése nem pótolja a konkrét levéltárosi szaktanácsadást, a „kiszállást", vagyis az irattár helyszíni megtekintését, ami a tapasztalatok szerint sokszor elkerülhetetlen és sok félreértéstől, valamint felesleges levélváltástól kíméli meg a feleket. Szerencsére, az utóbbi években az iratrendező vállalkozások közül számosan szereztek gyakorlatot a rendezési munkákban, így ezeknél személyes találkozásra, közvetlen ellenőrzésre két alkalomnál többször nincs szükség. Örömmel tapasztaljuk, hogy ezek a cégek beíratják munkatársaikat irattáros, sőt segédlevéltáros tanfolyamra, és előfordul, hogy még az ügyvezető igazgató sem restell beülni az iskolapadba. Üdvözöljük ezeket a törekvéseket, mert ha a cégek szakképzett munkatársai a kapcsolattartást a levéltárral komolyan veszik, akkor könnyű velük együttműködni. A piacon jelen vannak azonban megbízhatatlan iratrendező vállalkozók is, amelyeknél a munkatársak szakképzetlenek, akik minimális folyóméterenkénti bérezésért félig üres dobozokkal növelik a „rendezett" iratanyag terjedelmét. A levéltár részéről fokozott ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy a maradandó értékű iratanyag ne pusztuljon el. Ha a rendezés színvonala tartósan nem megfelelő, erre figyelmeztetni kell a felszámolót. Egy-egy napot néha besegíthetünk a rendezésbe, de a szakképzetlen munkatársak képzését a levéltáros nem vállalhatja, miként azt sem, hogy a vállalkozó iratrendező helyett végezze el a munkát, saját munkái rovására. Kirívó esetekben célszerű az illetékes fővárosi vagy vidéki bíróság Gazdasági Kollégiumát értesíteni az észlelt szabálytalanságokról. A bíróság kötelezi a felszámolót/megbízottját a munka befejezésére. Ez azonban a végzett munka minőségét - sajnálatos módon - csak csekély mértékben befolyásolja. Ha végképp nem boldogulunk az iratrendezővel, ha tanácsaink süket fülekre ta-