7. Levéltárkezelői ismeretek. Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére. Összeáll. Dóka Klára. Bp. 2001. MOL 223 p.

3. Államszervezet a második világháborútól a rendszerváltásig

A rendszer legalsó szintjén a községi és városi, a fővárosban kerületi tanácsok helyezkedtek el, felettük álltak a járási, fővárosi tanácsok. A járási tanácsok a megyei tanácsok fennhatósága alá tartoztak, kivétel a megyei tanácsokkal azonos jogállású Budapest Fővárosi Tanács. A tanácsrendszer hierarchiájának legfelsőbb szintjén a Népköztársaság Elnöki Tanácsa állt. A központi szakmai irányítás a Minisztertanács, illetve az egyes szakminisztériumok hatáskörébe tartozott. A Minisztertanács a reá átruházott központi irányítás jogának gyakorlásával - tekintettel a feladatok szakmai jellegére -, a belügyminisztert bízta meg (143/1950. MT rendelet), aki a BM Helyi Tanácsok Főosztályán keresztül gyakorolta azt. A központi irányítás a rendszer megszilárdulását követően, már 1953-tól visszakerült a Minisztertanácshoz, a Helyi Tanácsok titkárságának hatáskörébe (503/1953. MT határozat.). A tanácsok szervezeti felépítését ugyancsak központi rendeletek határozták meg, melyek szerint a tanács szervei voltak: a tanácstestület (a tanácstagok összessége), a tanácstagokból választott állandó bizottságok, a végrehajtóbizottság és a szakigazgatási szervek, a helyi államigazgatási feladatokat ellátó csoportok, osztályok. Bár az I. Tt. Kimondta e szervek között a tanácstestület primátusát, a gyakorlatban a hatalmat a végrehajtóbizottságok gyakorolták. A korábbi, polgári önkormányzati rendszerhez képest csökkent a községi, városi és nőtt, különösen 1954-ig a járási szint jelentősége. A rendszer megszilárdításában rendkívül fontos, alapvető szerepe volt annak, hogy tanácstag csak a Hazafias Népfront jelöltje lehetett. A tanácsi vezetők, elnökök jelölésében, a végrehajtó bizottsági titkárok, sőt az alkalmazottak többségének kinevezésében is a pártszervezeteknek döntő szerepük volt. A tanácsrendszerre való áttérés keretében módosult az ország megyebeosztása. Az 1923-ban kialakított 25 vármegyét 1950. január 1-jei hatállyal 19 megyévé alakították át. Szabolcs-Ung és Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyéből ekkor lett Szabolcs-Szatmár; Abaúj-Torna, Borsod-Gömör-Kishont és Zemplén vármegyékből Borsod-Abaúj-Zemplén; Hajdú és Bihar vármegyékből Hajdú-Bihar, Nógrád-Hontból Nógrád; Jász-Nagykun-Szolnokból Szolnok; Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrogból Pest és Bács-Kiskun; Győr-Moson-Pozsonyból és Sopronból Győr-Sopron megye; Csanád-Arad-Torontál vármegye pedig beolvadt részben Csongrád, részben Békés megyébe. Az első három év eredményei és tapasztalatai alapján 1954-ben sor került az alkotmány (1954. évi VIII. törvény), majd ezzel összefüggésében a módosítására. A módosítások után új területi igazgatási egységként megjelentek a megyékkel azonos