6. Iratkezelő és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamok résztvevői és oktatói számára. Szerk. Dóka Klára. 2. bőv. kiad. Bp. 2000. MOL 279 p.

I. Igazgatási ismeretek - 1. Irattani alapfogalmak

alumíniumlemezes, ofszet eljárással, nyomdafestékkel, több dobos körforgógépek) a múlt század elejétől terjedtek el. A telex vagy távírógép a múlt század közepétől fejlődött ki. Magyarországon 1867-től használták a Hughes betűtávírógépeket. Magánhasználatban csak az utóbbi évtizedben vált általánossá a telex használata. Az első, mai értelemben vett számítógépet 1946-ban készítették el Amerikában. A modern komputerek kifejlesztésében kimagasló szerepe volt a magyar származású Neumann Jánosnak. Hasonló változáson ment keresztül a festőanyag is, amivel az írást az anyagra felvitték: a festék, gubacstinta, asztracén, illetve anilin tinta, ólomrúd, majd grafit, nyomdafesték követte egymást az évezredek során. A tapasztalat azt mutatta, hogy mind a gépi, mind a kézi írás esetében használt festékanyag egyre gyengébb minőségű lett, különböző hatásokra könnyen eltűnt az írás, ezért e téren is folytak kutatások a tartós festékanyagok megteremtése érdekében. Meghatározó jelentősége volt az írás fejlődésére annak is, hogy kik végezték az írás műveletét. A „hieroglif kifejezés jelentése: „szent jelek", ami azt a tényt jelezte, hogy kezdetben az egyiptomi társadalom papjai végezték, vagy felügyelték az írást. Ennek megfelelően ezek nagyon gondos munkával készültek. Később, amikor az írást a köznapi életben is használták, és írnokok végezték, kialakult a kurzív írás, a hiearitus írás, ez már elnagyoltabb, mondhatni hanyagabb írásmódot jelentett. Ugyanez ment végbe ellenkező irányba haladva az ókor végén, a középkor elején. Az itáliai városokban a jogászok, nyilvános jegyzők a római kurzív írásból kialakítottak egy bonyolódott, mások számára már szinte olvashatatlan, sokszor egyéni írást, amit valósággal mesterségük titkaként kezeltek. A középkor folyamán megjelent új típusú betűk a karoling minuszkulák, darabosabb, de olvashatóbb írást képviseltek, s jobban megfeleltek azoknak a kívánalmaknak, amelyeket az újonnan megjelent művelt réteg, az egy generációval korábban többnyire még írástudatlan szülőktől származó papok az írással szemben támasztottak. A másik, a bonyolultabb, kusza íráshoz azonban még hosszú időn át ragaszkodtak a közjegyzők, úgy hogy II. Frigyes császár 1231-ben rendeletileg volt kénytelen megtiltani ennek használatát. Az írásbeliség fő képviselői Európában a papok lettek, akik a XIII. sz.-tól a bolognai, a párizsi egyetemeken folytatott tanulmányok után a kialakuló királyi, egyházfői, főúri kancelláriákban, tehát az írásos tevékenység elsősorban műhelyeiben Franciaországtól Magyarországig ugyanazon gondos írásmódot alkalmazták. Ez az írásmód