4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

I. Irattani ismeretek - 2. Az irat és az irattan

A büntetés (sanctio) lehet lelki és világi, azt fejezi ki, hogy a rendelkezésben foglaltak megszegőire milyen büntetés vár. A megerősítés (corroboratio) kifejezi, hogy a hitelességre igényt tartó oklevél milyen hitelesítéssel van ellátva. Más felosztás szerint a záradék (clausula), a büntetés (sanctio) és a megerősítés (corroboratio) éppen egybefüggő szövegezése miatt egyetlen formula, a záradék (clausula) részeinek teintendők. A befejezés (eschatocollum) a következő részekből áll: Az aláírások (subscriptiones). Az oklevél aláírója lehet az oklevél kiadója, és az oklevélben leírt cselekmény tanúi, illetve az oklevél kiállításában részt vevő kancelláriai személyzet. A korai időkben az oklevéltanok nem aláírásukkal erősítették meg az oklevelet, hanem a monogramjukkal, amelybe esetleg egy vonalat maguk húztak (monogrammá fírmatum). Az ünnepélyes pápai oklevelek jellemzője a kör alakú jegy, a rota. A korai időkben az oklevélben foglaltakat a tanúk is aláírásukkal erősítették meg. A keltezés (datatio), lehet kétféle időpont is ebben a részben. Az egyik azt mondja meg, mikor történték az oklevélbe foglaltak (actum), a másik pedig az oklevélkiadás időpontja (dátum). Ehhez kapcsolódik a méltóságsor (series dignitatum), amely eredetileg tanúsor volt, de a XII. századtól kezdve az oklevél-hamisítások elkerülése érdekében maradt meg a használata. A felsorolt méltóságok hivatali idejét ugyanis meglehetősen nehéz volt utólag a hamisan készült oklevél számára rekonstruálni. A záró fohász (apprecatio) fejezi be a korai időkben az okleveleket. Ez többnyire egy-egy szóból állt: Ámen! Az oklevél hitelességéi szavatolja a pecsét. A természetes méhviaszba nyomott pecsétnyomó rajzolata mind fuggőpecséten, mind pedig az írásra rányomott pecséten látható. A XIV. századtól kezdve mind a piros, mind a fekete, mind pedig a zöld színű viasz használatos. A piros színű viasz uralkodói előjog volt, másoknak ennek használata kiváltságnak számított. Feketét a gyász színeként, zöldet pedig az alsóbb rangúak használtak. Az egyes intézményeknek lehetett: nagy- és kispecsétje, illetve titkospecsétje, valamint gyürüspecsétje. A fémből készített pecsét (bulla) bizánci eredetű, hol aranyból, hol ezüstből, a pápai következetesen ólom. A pecsétek felfüggesztésére hártyacsikot, (kender vagy selyem)zsinórt használtak. A pecsétek formája többnyire kerek, az