4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

ott állapították meg fizetésüket, s ott számoltak be működésükről. A megyei közgyűlésen olvasták fel a kormányhatóságoktól érkező rendeleteket; ezek különösen a török kiűzése után egyre sűrűbben érkeztek, s egyre több ügyre terjedtek ki. Ha a rendeletet törvényesnek találták, a közgyűlés intézkedett annak végrehajtásáról, ha azonban nem találták törvényesnek, a végrehajtást megtagadták, s az uralkodóhoz felterjesztést intéztek, melyben megindokolták állásfoglalásukat. A főispán kivételével megválasztotta a megye tisztviselőit, megállapította fizetéseiket, a megye háztartását, kivetette a megyei szükségletek fedezésére szánt adót. Fentieken túlmenően itt hirdették ki a vármegyébe költöző nemesek armálisait, statútumokat alkottak, meghatározták bizonyos termékek árát és egyes kézművesek munkabéreit. A közgyűlésen részt vettek az egyháziak, nemesek, szabad királyi városok képviselői, megyei tisztviselők. Bizonyos, kisebb jelentőségű ügyekben hetente vagy kéthetente kisgyűléseket is tartottak, melyek jegyzőkönyveit a közgyűlés hitelesítette. Itt a vármegyei tisztviselőknek feltétlenül jelen kellett lenni. A megye élén a XVIII. század közepére általában örökös főispán állott. Ha családjában nem volt erre alkalmas férfitag, a kiskorú örökös főispánt a király engedélyével gyámja helyettesíthette. Ebből fejlődött ki az adminisztrátori rendszer. A tisztikar élén az alispán állt, akinek megválasztását az 1723. évi LVI. törvénycikk rendezte oly módon, hogy személyét a főispán négy jelöltje közül kellett kiválasztani. Az alispán helyettese a másodalispán, kinek tisztségét a legtöbb megyében a XVII. század során megszervezték. A szolgabirák, az esküdtek és a megyei jegyző már előbb is meglevő tisztségei mellett a különböző szakigazgatási ágak kiépítésével újabb megyei hivatalokat is szerveztek. Ilyen hivatalt töltöttek be az adószedők, akik az adó kivetését és beszedését irányították. A XVII. század közepén már megjelent a megyékben a tiszti ügyész is, aki a megye jogi képviselője, s egyben bűnügyekben a vádhatóság. A XVIII. században már találkozunk a megyei aljegyzőkkel és írnokokkal, akiknek a száma mindjobban nőtt. A megyei főjegyző vezette az adminisztrációs tevékenységet, és irányítása alá tartozott a levéltárnok és a pénztárnok is. Állandó állás lett a megyeház fenntartási gondjait ellátó várnagy is.