4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

elején is a titkos tanács, melynek a század közepétől magyar tagjai is voltak. Politikai súlya azonban csökkent. Szerepét a XVII. század vége óta egyik szűkebb, külügyekkel foglalkozó bizottsága, a titkos konferencia, a XVIII. század eleje óta pedig a miniszterikonferencia vette át. Ezekben az időkben a titkos tanács csak ünnepélyes, reprezentatív feladatokat látott el. A XVIII. század közepétől Mária Terézia átszervezte a birodalom központi igazgatását. 1742-ben felállította a külügyek intézésére az udvari és államkancelláriát (Hof- und Staatskanzlei). Élén az államkancellár (Staatskanzler) állott, aki az elkövetkező évszázadban a Habsburg-monarchia legnagyobb tekintélyű államférfia, az uralkodó legbizalmasabb tanácsadója volt, és akinek épp ezért nagy volt a befolyása a magyar ügyekre is. Az udvari és államkancellária a külügyek mellett az uralkodóház ügyeit is intézte. A nagy birodalom különböző tartományainak, országainak gazdasági életét, ipari, mezőgazdasági termelését volt hivatva összehangolni az ugyancsak Mária Terézia által felállított Gazdasági Igazgatóság (később Udvari Gazdasági Tanács). A birodalom belkormányzatának egységesítésére állította fel Mária Terézia 1760ban a Államtanácsot (Staatsrat). Feladata az volt, hogy a különböző kormányszékek felterjesztései között összhangot teremtsen. Az Államtanács véleményt nyilvánított minden kisebb és nagyobb jelentőségű dologban, amely az uralkodó elé került döntésre. Az ügyeket nem testületi üléseken tárgyalták meg, hanem az államtanácsosok külön-külön írásban fejtették ki véleményüket, s ennek alapján hozta meg döntését az uralkodó. II. József óta egyre több, kisebb jelentőségű kérdés került az Államtanács elé, ügyintézése elsekélyesedett. I. Ferenc az Államtanács fölé Konferencia-tanács (Konferenzrat) néven a kormányszervek vezetőiből álló tanácsadó testületet szervezett. Az Államtanács véleményezése után a legfontosabb ügyekben ennek a szervnek volt döntő szava az uralkodói elhatározás meghozatalában. De még ezen túl is, a Mária Terézia óta működő titkos kabinetet is meghallgatta az uralkodó. A gyengeelméjű V. Ferdinánd uralkodása alatt az államügyeket az Államkonferenciá-nak nevezett (Staatskonferenz) öttagú testület intézte. Voltaképp tanácsadó szervnek szánták, de a király uralkodásra való képtelensége miatt, mintegy kormányzótanácsként működött.