4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 1. Az 1526 előtti feudális magyar államszervezet

A középkori törvénykezési szervezet A legtöbb bírói hatalom a királyt illette meg. Kezdetben ő maga személyesen, megyéről megyére járva, „látott törvényt". Ám nagyon kevesen juthattak elébe. Ezért Szent László megyénként 2-2 királybírót küldött vidékre. A várispán udvarában a latrok felett ítélkeztek, ősi magyar nevük billogos (latinul bilochus) onnan származik, hogy a király trónon ülő alakját ábrázoló pecséttel (billog) végezték az idézést. A királybírák intézménye a XIII. század idején kiveszett. A székely és az erdélyi szász királybíróknak, akikről korábban volt szó, nem volt közük a korai Árpád-kori királybírókhoz. A király személyének képviselete a legfőbb bírói hatalom gyakorlásában probléma volt a feudalizmus egész korszaka folyamán, mert az ügyek szaporodtával, az országból való gyakori s néha hosszas távollétével a királynak mind kevesebb lehetősége nyílt az ítélkezésre. A nádor hatásköre, aki a királyt bírói minőségben szinte kezdettől helyettesítette, a XII. század során már az ország valamennyi lakosára kiterjedt. A XIV. században a nádor bejárta az országot. A XV. századtól kezdve azonban ismét az udvarban ítélkezett (praesentia palatinalis). A praesentia annyi, mint jelenlét. A perbe idéző oklevelek a király személyes jelenlétét akkor is hangsúlyozták (vagy éppen ezért hangsúlyozták), ha a király személyesen nem jelenhetett meg. Azokat a bíróságokat, amelyek a király - vagy a királyt helyettesítő személy - jelenlétében folyó perekben ítélkeztek, jelenléti, praesentia­bíróságoknak nevezték. Három ilyen királyi bíróságról tudunk a Mohács előtti századokban. Az országbíró, mint a királyt helyettesítő bíró elnökletével működő bíróság neve praesentia regia volt. A kivételezett személyek felett vagy különlegesen fontos ügyekben a királyi különös jelenlét (speciális praesentia regia) bírósága ítélkezett. A XIV. század végén már ennek a bíróságnak is megvolt királyhelyettesítő elnöke, a főkancellár. Zsigmond alatt a mérhetetlenül elszaporodott hatalmaskodási ügyekben a király gyakori távolléte idején helytartói ítélkeztek, 1430-tól azonban legtöbbször már maga a király. Az így létrejött bíróságot Mátyás 1464-ben egyesítette a speciális praesentia regia ítélőszékével. Ez lett a királyi személyes jelenlét (personalis praesentia regia) bírói fóruma, a korszak végéig a királyi udvar legfontosabb bírósága, elnöke pedig a személynök (personalis). Megkülönböztetésül a királyi udvar többi bíróságaitól, a királyi személyes

Next

/
Thumbnails
Contents