3. Iratkezelő és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamok résztvevői és oktatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL 256 p., ill., tábl.

I. Igazgatási ismeretek - 1. Irattani alapfogalmak

pergamenszalag fűzött az oklevélhez. Később fuggőpecsétet csak ünnepélyes okleveleknél alkalmaztak, egyébként visszatértek a rányomott pecsét használatához. A pecsét anyaga méhviasz volt, amit azonban a XVI. századtól az ún. spanyolviasz-szd\ helyettesítettek. Az újabbkori fuggőpecsétet fából vagy fémből készült pecséttok védte. A rányomott pecséteknél gyakran alkalmaztak kis papír fedlapot úgy, hogy ezt a viaszra helyezték és erre préselték a pecsét nyomót, így a papírlap is felvette a pecsét formáját. A nyíltparancsokat, pátenseket az irat végén látták el pecséttel, a titkosnak minősülő iratokat összehajtották és úgy helyezték el rajta a pecsétet, hogy az egyben le is zárja az iratot és csak a pecsét feltörésével lehessen hozzáférni a tartalmához. Használtak fémpecséteket is, ezeket bulláknak nevezzük. A pápák ólompecsétet használtak irataik megerősítésére. A pecséten általában az irat kibocsátójának, illetve a tanúk pecsétje esetében ezek neve, rangja szerepelt feliratként, a XIIL századtól szerepel rajta az uralkodó, illetve a család, vagy az egyházi méltóság címerének rajzolata. A XIX-XX. században általánossá vált az úgynevezett ostyapecsét, ezt általában a több lapból álló iratot összefűző zsinór leragasztására használták úgy, hogy a nedves, ragasztós papírlapkán keresztül nyomták rá a fémbélyegzőt, ami így felvette a bélyegző rajzolatát. Napjainkban is használják az ún. szárazpecsétet. A megpecsételést a legújabb korban többnyire a gumibélyegző váltotta fel, aminek lenyomatát festékanyaggal viszik rá az iratra, annak megerősítéseként, de napjainkban is használják ünnepélyes iratokon a viaszpecsétet. (ad 2.) Az iratok szerkezeti felépítése, belső elemei - különösen az oklevelek, az ünnepélyes hangvételű iratok - ma is magukon hordják a régi korokban kialakult jegyeket. Jórészt a Római Birodalom császári hivatalaiban alkalmazott formulák élnek tovább a ma is alkalmazott iratszerkesztési megoldásokban. Érdekes módon azonban nem közvetlenül öröklődött át ez a gyakorlat, hanem részben a katolikus egyház révén, részben pedig a Római Birodalom jelentős területén berendezkedő, jól szervezett kancelláriákat kiépítő arab kalifátusok közvetítésével. Ezek szicíliai és hispániai igazgatási gyakorlatából, írásbeli ügyintézéséből került vissza több ilyen természetű ókori latin ismeret az európai uralkodók udvaraiba. Ilyen - jórészt máig létező - iratfelépítési megoldás, iratszerkesztési jegy volt