2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

II. Irattani szócikkek - A/ A céhszervezetek irattípusai

Céhj egy ző könyv A céh rendes évi és egyéb rendkívüli gyűléseiről készült feljegyzéseket tartalmazó bekötött könyv. Előfordul, hogy vezetését már a céhszabályok is előírják. Időrendben tartalmazta a gyűlésekről készült bejegyzéseket, azok napirendjét. A céhgyűléseken történt feljegyzések, kívül a —ben igen gyakran a céh életére vonatkozó fontosabb eseményekről is szólnak feljegyzések, ezen belül főleg a mesterfelvételekről, a felszabadításokról, a legények szerződtetéseiről, a mesterek által befizetett díjakról, illetékekről is számot adnak. Vannak olyan ~-ek, melyekbe beírták a fiókcéhek és a vidéki mesterek adatait. Sokszor tehát a ~ töltötte be a —»céhkönyv, illetve a ->mesterkönyv funkcióját is. Céhkönyv ->Céhjegyzőkönyv Céhlevél A céh kiváltságait biztosító, szervezetét, belső életét szabályozó oklevél, amelyet rendszerint az uralkodó adott ki. A céhek a feudális hierarchiában saját önkormányzatuk alapján működő autonóm gazdasági szervezetek voltak. A céhek jogaikat privilégium alapján nyerték, e privilégiumokat a — ben rögzítették. A kiváltságaikat a XVIII. sz. közepéig kaphatták a királytól, a földesúrtól vagy a városi tanácstól. Ettől kezdve elnevezésükben a ~ helyett gyakran céhszabályok vagy céhszabályzat szerepel. A —t magának a kibocsájtónak kellett hitelesítenie. A céhek kiváltságait a törvényhozás az évszázadokon keresztül folyamatosan kurtította, ezzel együtt a —ek tartalma is változott. 1761-től, amikor Mária Terézia összeszedette, megerősítette és egységesítette a céhszabályokat, csak az uralkodói záradékkal hitelesített privilégiumok maradtak érvényben, amelyek így tartalmukban és szövegükben gyakorlatilag megegyeztek. I. Ferenc uralkodásának idején az 1805 februárjában kiadott 3104. sz., valamint az 1807-ben megjelentetett 2695. sz. helytartótanácsi rendeletek alapján foganatosított ideiglenes céhszabályok, végül a 7262/1813. rendelet által életbe lépett Általános Céhszabályok szerkezetükben már a későbbi ipartörvényekre emlékeztetnek; külön fejezetben tárgyalják a mesterekre, az inasokra és a tanoncokra vonatkozó artikulusokat. Általánosságban a —ek, ha az idő során változott is tartalmuk, a céhek életét, működését szabályozó következő artikulusokat tartalmazták: a céhek szervezetére, működésére, gyűléseire, a tagfelvétel feltételeire vonatkozó előírások; továbbá a tagok kötelességei, a fizetendő díjak, a vezetők és a hivatalba juttatásuk rendje, s ideje, valamint feladataik; az inasképzéssel kapcsolatban a képzés ideje, a vizsga időpontja, s rendje, a legények vándorlása (módja, ideje), az inasok és a legények felvétele és távozása, számuk meghatározása (limitálása), a munkaidő és a munkabér rögzítése, a munka minőségének előírása és ellenőrzése, a közös nyersanyag beszerzésének, az árusításnak, a piacolásnak és a vásározásnak szabályozása; a tagok védelme a céhes és nem céhes (kontár) konkurenciától, védelem a hatóságtól és a földesúri önkénytől, a bíráskodási jog kiterjedése és módja, a tagok vallási és társas életének megszabása és ellenőrzése, a tagok életmódjának megkötései (pl. családi állapot, házasodás, felekezeti hovatartozás, nyilvános helyen és családban való