15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

dalmi erdőtérképek, melyek a családi levéltárak részeiként kerül85/ tek e gyűjteményekbe. Az egyházi levéltárak közül a legtöbb erdőtérkép az Esztergomi Prímási és a Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltárban van, ezen kívül az Egri Érsekségen és a káptalani gyűjteményekben őriznek a 19. század utolsó harmadától ilyen dokumentumokat. 3.7. A harmadik katonai felmérés és a modern térképészet kezdetei 1869-ben befejeződött a második katonai felmérés és megkezdődtek a harmadik munkálatai. Ezek már a korszerű térképezés térhódítását és egyúttal egy korszak lezárását jelentették. Mint láttuk, a kartográfusok a 18. század közepe óta a vízszintes térszint a valóságnak megfelelően ábrázolták, és helyesek voltak a magasságmérések is. A vízrajzi felméréseket követően meg tudták állapítani a tengerszinthez viszonyított magasságot, de a harmadik dimenzió jelölése nem volt egyértelmű. Egyes 18. századi térképek a hegyeket halmocskákkal ábrázolták,

867 a 19. század elején satírozás jelölte a domborzati viszonyokat, amit az első katonai felméréskor is alkalmaztak Magyarországon. E megoldással találkozunk a kamarai mérnökök erdőtérképein, ahol szintén fontos volt a domborzati viszonyok ábrázolása. Vízrajzi felmérés alkalmával a mérnökök a folyók mélységét a kék szín különböző árnyalataival jelölték, a 19. század közepén pedig már csíkozott hegyábrázolások is 88 / előfordulnak. Korszerű megoldást a szintvonalak elterjedése hozott. Az el ső kéziratos, szintvonalas térkép - Tóth Ágoston munkája - 1846ban készült Pétervárad környékén, 1855-ben ilyen módszerekkel raj zolt térképet Hátsek Ignác a Temesi Bánságról, majd a következő évtizedben megnőtt a hasonló ábrázolások száma. Az 1869-ben meg-