15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

Miután rövid idő alatt az egész ország területén nem lehetett e munkákat elvégezni, az 1850. március 4-én kelt császári 59/ nyilt parancs a földadó ideiglenes bevezetéséről rendelkezett. Új térképek készítéséről egyelőre nem lehetett szó, össze kellett viszont gyűjteni a II. József kori felmérés még megmaradt lapjait, valamint a már rendelkezésre álló úrbéri térképeket. Ezek felhasználásával ún. konkretuális térképeket rajzoltak, melyeken megjelölték a dűlők határait. A parcellabeosztást, amelyhez némelyik régi úrbéri térkép is eligazítást nyújtott, a földbecslőnek osztályozáskor kellett berajzolni. A helyszini munkákat határ járással kapcsolták össze,

6

^ azokba mégis sok hiba csúszott. Ezért lehetőséget adtak a felszólalásra, aminek módját és feltételeit a munkával foglalkozó járási bizottságok határozták meg az érdekeltek számára. Fenti munkálatokat helységenként kellett elkészíteni, melyek e vonatkozásban egy-egy adóközséget alkottak. A pusztákat hozzá kapcsolták a legközelebbi településhez, vagy azokból új adó község kialakítására került sor.

62

/ Az új felmérés előkészítéseként 1853-tól háromszögelési mun kák indultak, melyeket 1856-ig a Felvidéken és a Dunántúlon végez tek el. A mérési pontokat 1863-ig országos főhálózattá fejlesztet ték, majd a munka folyamatossága érdekében még ebben az évben új főhálózat létesítéséhez kezdtek. A kataszteri háromszögelések ekkor még nem voltak kapcsolatban a katonai felmérés munkálataival. Ha új térképek nem is készültek az 1850-es évek első felében, a földadó ideiglen létesítése során igen sok irat keletkezett, melyek kiváló forrásai az uradalmak és községek történetének. Ilyenek például: - az ideiglenes földadó "vallomány telekkönyvek", a birtokívek összesítései; - az ebből készült kivonatok, melyek egy-egy birtokosra, uradalomra vonatkoznak;