15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.
3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire
a szélesebb határú, sikvidéki helységekben. A faluközösség határozta meg azt is, hogy a volt jobbágyok és zsellérek közt szétosztják-e az elkülönített erdőt és legelőt, vagy azt egy tagban használják. Ha a faluban magas volt a zsellérek száma, akik ilymódon néhány holdas, fel is szántható földterülethez jutottak, akkor a szétosztás mellett döntöttek, ha viszont az állatállomány nagysága a legelők fenntartását indokolta, akkor azokat egy tagban hagyták. Hasonló volt a helyzet az erdőkkel is: ha a lakosság létszámához képest nagy volt az erdő, érdemes volt felosztani, ha kicsi, az rendszerint községi erdő maradt Az egyházi térképekről úgy tűnik, az 1850-es, 1860-as években a legelők és erdők egy tagban maradtak, azok parcellázása ritkaság45/ nak számított. Az úrbéri perek alkalmával az uradalmi mérnökök sok feladatot kaptak. Előzetes felmérést kellett készíteni a falvak határáról, az uradalmi és jobbágy földekről, ha az a korábbi időszakból nem állt rendelkezésre. 46// Külön elkészítették a tagosításra vonatkozó javaslatot, amit a törvényszék, a volt földesúr és a községi elöljárók hagytak jóvá. 47 / Ezután került sor a földek mérésére, a helyszínen a birtokhatárok megállapítására. Az úrbéri pátens kötelezően előírta, hogy a rendezett állapotot részletes tér képen és telekkönyvben rögzítsék. 4 ^ Igen sok rajzot készítettek az erdőkről, irtásokról, maradványföldekről. Ha a per elhúzódott, 49 / néha több térkép is fennmaradt a vitás területekről. Meg kell említeni a véglegesen földesúri kezelésbe került majorságokat ábrázoló rajzokat. Ezek a birtok- és mezőgazdasági térképek első korszerű formái, melyek már a faluközösségtől elkülönített, kapitalista gazdálkodásra is alkalmas uradalmi területeket rögzítették. A birtokosok igényeinek megfelelően vagy művelési áganként készültek, vagy az egész uradalmakát ábrázolták. A térképeket általában két-három példányban lemásolták, és azok hivatalos példányait hitelesítették. Minden esetben maradt
