15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

Vörös László, a Vizi és Építészeti Főigazgatóság mérnöke a Dunamappáció tapasztalatait is hasznosítva a két város közös térképét készítette el, majd 1838-ban újabb térkép készült az árvízkor ká37/ rosodott Pest-Budáról. 1822-re állította össze Vedres István városi mérnök Szeged felmérését, amit Giba Antal, a csanádi püs38/ pöki uradalom akkori mérnöke fejlesztett tovább. Egy ideig Győrben dolgozott, sőt egy ideig a város mérnöke volt a már korábban említett, káptalani birtokokon térképező Magyar István is. Az egyházi gyűjteményekben található csekély számú várostérkép nagyobb építkezések alkalmával keletkezett és a templomok, iskolák, püspöki épületek környékét ábrázolja. Ilyenekkel találkozunk például Eger, Esztergom, Nagyvárad esetében /utóbbinál a ka39/ marai levéltárban/. 3.4. Térképkészítés a jobbágyfelszabadítás során Mint a köztörténetből ismert, a polgári forradalom után az ország közigazgatásának átszervezésére került sor, ami érintette a műszaki igazgatást is. Központi szerepet 1850-1853 között az Országos Építési Igazgatóság, 1853-1860 között a Katonai és Polgári Kormány Építészeti Osztálya, majd 1861-től a helytartótanács és az újjászervezett Építészeti Főigazgatóság kapott. Ezeknek alárendelve kiépítették és többízben átszervezték a területi műszaki igazgatást is, a politikai beosztásnak megfelelően. E műszaki hivatalok feladata főként a középítészet, út- és hídépítés, kisebb folyók szabályozásának irányítása volt. Az e szervezetben dolgozó mérnökök azonban egyre jobban elszakadtak a korszak nagyobb műszaki munkáitól. A vasútépítések magántőkével folytak, és a munkához szükséges terveket sem a hivatali apparátus készítette. A korszak legnagyobb vizimunkálata, a Tiszaszabályozás irányítására - meg»felelő műszaki személyzettel - külön szervezetet hoztak létre. A