15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

tek azok megegyezéssel is. Az egyházi birtokok községeiben a 18. század közepén sokesetben határjárásokat tartottak, amikor a megyék és uradalmak képviselői, a községi elöljárók és tanuk jelenlétében írásban rögzítették a határjeleket, majd az eredményt a "bizottsággal" együtt eljáró mérnök térképen is rögzítette. Ennek II szép példáival találkozunk a kalocsai érseki uradalomban, de volt ilyen gyakorlat a többi birtokokon, például a kamarai terü8/ leteken is. Birtoktérképek a 18. század közepéig úgy is készültek, hogy a gazdálkodás újjászervezése érdekében az érsek vagy püspök megbízta az uradalomban dolgozó mérnököt az oda tartozó földek felmérésével. E korai rajzok, szemben a jobbágyfelszabadítás után készültekkel, nemcsak az allodiumok területét ábrázolják, hanem azok tágabb környékét, a közösen használt területeket, sőt olykor 9/ a falvak teljes hatarát is. 3.2. Az állami műszaki szervezet kialakulása A 18. században megnövekvő földmérési, térképezési feladatok, a telepítések zavartalan lebonyolítása, az utak, viziutak lehető használatának biztosítása egyre sürgősebbé tették, hogy a Magyarország területén tevékenykedő műszakiak ne alkalmi megbízásokkal, hanem bizonyos rendszerességgel, hivatali rendben dolgozzanak. E téren az első lépéseket a kamara tette meg, azonban nem mint kormányszerv, hanem mint földesúr, a király tulajdonában lévő birtokok kezelője. A kamarai területeken a 18. század elején ugyanazokat a munkákat kellett elvégezni, mint a többi nagybirtokokon: itt is szükség volt a községhatárok elkülönítésére, új telepítéseknél a beitelkek helyének, a beköltözők földjének kijelölésére, kisebb-na-