15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

5. A gyűjtemények ismertetése

1543-ban, amikor Esztergom török kézre került, elmenekült a főkáptalan is, és Nagyszombatba tette át székhelyét. Csak 1820-ban tértek vissza, az érsekség átköltözésekor. A Főkáptalani Levéltár iratainak terjedelme 385 folyóméter. Témánk szempontjából az Acta radicalia sorozata érdekes, mely a birtokokra vonatkozó iratokat is tartalmazza. A testület birtokai összesen 54 faluban helyezkedtek el, Bars, Hont, Nógrád, Nyitra, Trencsén, Zólyom, Komárom, Somogy, Heves, Esztergom, Abaúj-Torna megyékben. 1683-tól a területeket két központból kezelték: az Esztergom környékeiket és a somogyiakat Esztergomból, a felvidékieket Garamszentbenedekből, nagyobb részük utóbbi irányítása alá tartozott. A garamszentbenedeki bencés apátságot 1538-ban először zálog jogon kapta meg a főkáptalan azzal, hogy a konvent működéséről, az itt élő bencések rendes ellátásáról gondoskodik. A 17. században a Garam-mente harcok szintere volt, sőt 1703-ban itt csaptak össze a kuruc és labanc seregek is. A gazdálkodást így csak a 18. század közepén szervezték újjá. A garamszentbenedeki uradalom községei Bars, Hont, Nyitra, Nógrád és Heves megyékben voltak: összesen három mezőváros, 32 falu, öt puszta tartozott hozzá. Az önállóságot mutatja, hogy élére külön prefektus került, akinek tisztét két évenkénti személyi cse révei 1848-ig tartották fenn. A 18. század végére a főkáptalan már a legtöbb településen rendelkezett allodiummal, melyek főként Bars megyében foglaltak el jelentős területeket. Például: - Kisapátiban 4 161 kh 1338 négyszögöl - Kovácsiban 1 967 - Felsőapátiban 1 294 - Besenyőn 2 562 - Németiben 1 081 - Szebellében 1 342 A főkáptalan visszaköltözése után három uradalmi központot alakítottak ki: Garamszentbenedeken, Szenyéren és Esztergomban, a 486 191 671 444 281 " 92/