14. Kárpótlásra vonatkozó források a magyar levéltárakban. Szerk. Müller Veronika. Bp. 1992. ÚMKL 103 p.

Bevezetés

rendezve, így az általános levéltáraktól eltérő módon tudnak adatot szolgáltatni. Mint az eddigiekben, a BM az elkövetkező időszakban is adatokat szolgáltat az arra jogosultaknak, elsősorban a kárpótlási és kárrendezési hivatalok rendelkezésére állván. Budapest Főváros Levéltára a listákat pótlólag küldi majd meg, mert anyagegyütteseik feltárása még folyamatban van. A levéltári anyag költöztetése miatt nem tudott eddig válaszolni a Baranya Megyei Levéltár, egyéb okok miatt pedig a Veszprém Megyei Levéltár. A táblázatokat tehát a levéltárak adatai alapján szerkesztettük meg. Az önkormányzati levéltárak által megküldött adatokat igen nagy terjedelmük és az ismétlődések miatt rövidítettük oly módon, hogy azokat a fondókat, amiket az egyes témáknál több levéltár jelölt meg, a táblázatból kiemeltük és az egyes listák elején a megfelelő fondfőcsoportba besorolva soroltuk fel. Ezáltal, úgy véljük, az összeállítás könnyebben kezelhetővé vált. Kivételt csak abban az esetben tettünk, tehát a típusfondót a táblázatban a konkrét levéltár iratai között is megneveztük, ha a részletes tárgykifejtés az anyag mélyebb feltárására utalt, és ezáltal valami olyan adatot tárt fel az illető levéltár, ami a megyei Kárrendezési Hivatal, de a többi levéltár számára is hasznos információt tartalmaz. Ettől eltekintve arra törekedtünk, hogy a táb lázatokban lehetőség szerint csak azok az adatok szerepeljenek, amik konkrétak és egyediek. Meg kell jegyeznünk, hogy a levéltárak nem egyformán tudtak felkészülni az általunk kért adatszolgáltatásra. Néhány levéltár úgy vélte, hogy az iratok között mindenfajta kárpótlásra található adat, s ezt az egyes tematikus listákon jelölte, mások sommásan adták meg adataikat, illetve egyes témákhoz nemleges volt a válaszuk. A szerkesztés során igyekeztünk a válaszokat értelemszerűen egységesíteni anélkül, hogy a megadott adatokon módosítottunk volna. A tárgymegjelölésnél a levéltárak által megadott szöveget használtuk, néhány esetben azonban, ha a meghatározás túl általános volt, mint "egyedi ügyek", "elvi és általános ügyek", stb., nem jelöltük a tárgyat. Ugyanezt tettük akkor is, ha maga a levéltár sem töltötte ki a tárgy rovatot.