12. Szőcs Sebestyén: A polgári kori vármegyei pénzügyigazgatás iratai. Bp. 1992. ÚMKL 124 p.

Bevezetés

jelentéseket a közgyűlés elé terjesztette. A közadók kezeléséről szóló 1876. évi XV. tc. a törvényhatóságok ezen jogosítványait nem érintette, az adóigazgatás rendszerét azonban módosította azzal, hogy a pénzügyi felügyelőségekből fokozatosan szerveződő új középfokú szervek, a pénzügyigazgatóságok hatáskörét szűkítette, amennyiben az egyenes adók igazgatására külön szerveket, a megyénként létrehozott adófelügyelőségeket állította fel. A pénzügyigazgatóságok hatáskörét ennek megfelelően a fogyasztási adók, az illetékek, a dohányjövedékek, s részben a határvámok kezelésére korlátozta. 1883-ban azután a közadók kezeléséről szóló XLIV. törvénycikkel részletesen szabályozta mind az állami, mind a törvényhatósági szerveknek - köztük az 1876. évi VI. tc. rendelkezéseivel életrehívott közigazgatási bizottságnak - az adók kivetésével, beszedésével és kezelésével kapcsolatos feladatait. Az ugyancsak 1883. évi, a megyék háztartásáról szóló XV. tc. a megyék költségvetési autonómiáját erősen korlátozta. A megyék a jogszabály értelmében költségvetésüket kötelesek voltak a belügyminiszterhez felterjeszteni.A miniszternek jogában állt a költségvetést részletesen felülvizsgálni, észrevételeket tenni, esetleg új költségvetés készítését elrendelni, valamint a megyét bizonyos tételeknek a költségvetésbe való felvételére kötelezni. A megyék ettől kezdve a már fennálló törvények alapján kivethető pótadókon kívül közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági célokra csupán 3 Vos pótadót vethettek ki. Ez esetleg 2 \kal megemelhető volt, ehhez azonban a bel- és a pénzügyminiszterek előzetes engedélye volt szükséges. A törvény még azt is szabályozta, hogy a pótadók megszavazásánál milyen eljárást kell követni. Az 1886. évi XXI. tc. a kormánynak a törvényhatóságokra gyakorolt befolyását a főispánok jogosítványainak kiterjesztésével növelte, ez azonban