12. Szőcs Sebestyén: A polgári kori vármegyei pénzügyigazgatás iratai. Bp. 1992. ÚMKL 124 p.

Szócikkek

mal fordultak elő olyan vagyonváltozások is, amelyek a költségvetésben nem szerepeltek, a kezelést azonban annyiban mégis érintették, amennyiben azon átfutottak. Ezek szerint tehát voltak bevételi és kiadási számlák, s ez utóbbiak lehettek valódiak vagy átfutóak. Az átfutó összegeket a ^-nek mind a bevételi, mind a kiadási rovatába egyidejűleg be kellett vezetni, hogy egymást kiegyenlítsék. A #~>-t úgy kellett vezetni, hogy abban valamennyi számadási ág keretében elrendelt összes vagyonváltozót az év elejétől az év végéig nyilván lehessen tartani. A ^-ben minden számlát a költségvetésnek megfelelő elnevezéssel kellett ellátni és minden valódi számlán fel kellett tüntetni a költségvetésileg megállapított összeget, amelyen belül a törvényhatóság vezetője a kiadások utalványozását elrendelhette, illetve a bevételek előírását és behajtását szorgalmaznia kellett. A ^ -ben szerepeltetett számlák ugyancsak rovatokra oszlottak; ezek a rovatok a következők voltak: 1/ a vagyonváltozás tételszáma, 2/ a kiadási utalványozás, illetve a bevételi előírás tárgya és jogcíme, 3/ az előző évről áthozott kiadási, illetve bevételi hátralék, 4/ a tárgyévi költségvetési hitel terhére utalványozott, illetve a hitel javára bevételre előírt összeg, 5/ az előző évről áthozott hátralékból, illetve a tárgyévre előírt összegből esetleg törölt összeg, 6/ az így mutatkozó nettó hátralék és a tárgyévi előírás együttes összege, 7/ a teljesített vagyonváltozás összege, 8/ a tárgyév végén mutatkozó hátralék, amelyet a következő évre mint kezdő hátralékot kell átvinni. A ^-ben minden vagyonváltozást tételenként kellett elkönyvelni, mégpedig oly módon, hogy a bejegyzésből a fél neve, a kiadás vagy bevétel jogcíme, az esedékesség ideje, a kiadás vagy bevétel teljesítésének alapjául szolgáló vagy egyéb feltételek megállapíthatók. A «v szorosan összefügg a számviteli könyvvel annyiban, hogy minden naplónak az adatai bele-