12. Szőcs Sebestyén: A polgári kori vármegyei pénzügyigazgatás iratai. Bp. 1992. ÚMKL 124 p.

Szócikkek

betűrendben kerültek bevezetésre, az abc egyes betűin belül azonban a betűrend már nem érvényesült. Azokhoz az iktatókönyvekhez, amelyek nem önmutatós rendszerűek, mutatókönyvek készültek az alábbi rovatokkal: tárgy; irattári szám . Számvevőségi iratok iktatókönyve —> számvevőségi iratok. Számvevőségi iratok mutatókönyve —> számvevőségi iratok. Számviteli könyv A könyv számviteli szempontból az a nyilvántartás, amelyben a vagyon és vagyon változásai nemcsak időrendben, hanem a vagyonváltozások természetének megfelelő csoportokban kerültek feljegyzésre. A ^ -ben a vagyonváltozásokat jellegük és természetük szerint tartották nyilván; a nyilvántartás a könyvi számlán történt. A tehát részekre tagolódik, sok számlából állt, ugyanis minden vagyonváltozás a természetének megfelelő számlára került feljegyzésre. A ^ -ben így külön számlát kellett nyitni a fizetéseknek, a napidíjaknak, a közterheknek, a kölcsönszolgálatnak stb. és külön számlát kellett nyitni minden bevételi forrásnak is. A számviteli könyv két fő fajtája a —> főkönyv, és a —> segédkönyv. Számviteli napló Naplónak azt a pénzügyi nyilvántartást nevezik, amelybe a már megtörtént, tehát ténylegesen teljesített vagyonváltozások (bevételek és kiadások) jegyeztetnek be. A napló időrendi nyilvántartás, mert abba a be-