11. Szőcs Sebestyén: Polgári kori jogszolgáltatási szervek iratai (1869-1950). Bp. 1990. ÚMKL 96 p.

I. Bírói szervezet

újjászervezték, s azok több helyen működésbe Is léptek, az események alakulása következtében azonban az esküdtbíráskodási szisztéma megszilárdulására nem adódtak kedvező feltételek. Számottevő előrelépés volt a polgári demokratikus forradalom időszakában az 1918. évi 9. néptörvény alapján megszervezett munkaügyi bíráskodás Is. Ennek a jogszabálynak az érteimében a járásbíróság mint munkaügyi bíróság a törvény által meghatározott esetekben szakbíró elnöklete alatt egy-egy munkavállaló és munkaadó ülnök közreműködésével háromtagú tanácsban tárgyal és határoz. Az ülnököket általában a munkavállalók szakszevezetei, illetve a munkaadók szakegyesületei jelölik ki. Fellebbezés az illetékes törvényszékhez történik, amely ugyancsak háromtagú tanácsokban hozza meg ítéletét. A munkaügyi bíráskodás hatáskörébe elsősorban azok a jogviták tartoztak, amelyek a munkaadó és a vele magánjogi szerződés alapján munkaviszonyban álló munkavállaló között, valamint az azonos munkahelyen dolgozó munkavállalók között a szolgálati szerződésből adódón felmerültek. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács az 1919. március 25-én kiadott VIII. sz. rendeletével lényegében felfüggesztette a jogszolgáltatási szervek működését; az ugyanaznap kiadott IV. sz. rendeletével viszont létrehozta - főként a politikai jellegű bűncselekmények elbírálására - a forradalmi törvényszékeket. Ezek a fórumok elnökből és két tagból állottak; őket, valamint a vádbiztost, továbbá a jegyzőkönyvvezetőket eleinte maga a Forradalmi Kormányzótanács nevezte ki. A forradalmi törvényszékek a közönséges bűncselekmények feletti ítélkezést is hatáskörükbe vonták, s ezt a gyakorlatot a kormányzótanács az április 18-án kiadott XLV. sz. rendeletével lényegileg szentesítette is. Május 16-án azután a XCIV. sz. rendelettel a forradalmi törvényszékek szervezetének és működésének újraszabályozására került sor. Ennek az utóbbi jogszabálynak az értelmében a forradalmi törvényszékeket minden megye területén fel kellett állítani. A törvényszékek továbbra is hármas tanácsokban ítélkeztek. Az elnök és a tagok választásának joga az idézett rendelet értelmében a megyei tanácsok, illetve Budapesten a központi tanács intéző bizottsága hatáskörébe került; a vádbiztosok és a jegyzőkönyvvezetők kinevezése ugyanakkor az Igazságügyi népbiztosság feladata lett. Az idézett jogszabály a fellebbezés rendjéről is intézkedett; ezt az elképzeléseknek megfelelően az országos forradalmi főtörvényszékhez lehetett volna benyújtani. A főtőrvónyszék elnökből és négy bíróból álló tanácsokban ítélkezett volna; s mind az elnököt, mind a bírákat a kormányzótanácsnak kellett volna ideiglenesen megválasztania. A főtörvényszék azonban végül is nem jött létre; ezért az a gyakorlat alakult ki, hogy a vidéki törvényszékek egyes ügyeket a budapesti forradalmi törvényszékhez terjesztették fel felülvizsgálatra. így ez utóbbi törvényszéken a politikai és bűnügyi tanácsok mellett fellebbezési tanács is működött. Egyes bűncselekmények miatt az egész ország területén vagy bármely bűncselekmény miatt egyes forradalmi törvényszékek területén a Forradalmi Kormányzótanács, hadműveleti területen pedig a hadsereg főparancsnoksága is elrendelhette a rögtönbíráskodást. Ennek a feladatnak az ellátására vagy különbíróságot hoztak létre, vagy valamelyik forradalmi törvényszéket bízták meg a statáriális eljárással. A Forradalmi Kormányzótanács korábban már említett VIII. sz. rendelete, amely a polgári jogszolgáltatási szervek működését felfüggesztette, a munkaügyi bíróságok tevékenységére nem vonatkozott; szervezetük és eljárásuk tekintetében azonban jelentős módosításokra került sor: a Forradalmi Kormányzótanács ugyanis az április 2-án kiadott XXVIII. sz. rendelete értelmében a szóbariforgó bíróság mindkét ülnöke a munkavállalók közül került ki, s ennek a fórumnak a döntése ellen a fellebbvitelnek nem volt helye. Májusban a munkaügyi bíróságok működésének felfüggesztésére került sor, júniustól kezdve azonban újra folytathatták működésüket. A halasztást nem tűrő polgári peres ügyek tárgyalására a Forradalmi Kormányzótanács a május 13án kiadott LXXXIX. sz. rendeletével ún. sürgősségi tanácsok létrehozását engedélyezte. Ezek a sürgősségi tanácsok - a munkaügyi bíróságokhoz hasonlóan - szakbíró elnök vezetése alatt népi ülnökök bevonásával hozták meg ítéleteiket. A fellebbvitel a tervek szerint a felállítandó Országos Főtörvényszékhez történt volna; a házasság felbontását kimondó ítélet ellen azonban nem lehetett fellebbviteli élni. A büntető ügyek esetében - mint említettük - az a joggyakorlat alakult ki, hogy a forradalmi törvényszékek a súlyosabb köztörvényes ügyekben is eljártak, a kisebb jelentőségű ügyekben történő ítélkezésre pedig az ún. kihágási bíróságokat hozták létre. Az ilyen jellegű ügyek egy részében egyes bíró ítélkezett, a súlyosabb kihágási esetekben viszont a helyi tanácsok által választott háromtagú fórumok jártak el az igazságügyi népbiztos által kinevezett igazságügyi előadó közreműködésével. A háromtagú tanácsok az egyesbíró ítélete elleni fellebbezési fórumok is voltak, a tanácsok határozataival szemben azonban perorvoslatnak nem volt helye.