11. Szőcs Sebestyén: Polgári kori jogszolgáltatási szervek iratai (1869-1950). Bp. 1990. ÚMKL 96 p.

I. Bírói szervezet

Az 1891. éví XVII. tc. 11. §-a - a Kúriához hasonlóan - az ítélőtábláknál Is elnöki tanács alakítását rendelte el. A vidéki ítélőtáblákon az elnöki tanács a tábla elnökén kívül a tanácselnökökből állott; a budapestin az egyes tanácsok alelnökei is tagjai lettek az elnöki tanácsnak. Az elnöki tanács hatáskörébe tartozott a véleményezés és határozathozatal minden olyan igazságügyi igazgatási kérdésben, amelyet az igazságügyminiszter a tanács elé utalt, s a 4291/1891. I.M.E. sz. rendelet (Bírósági Ügyviteli Szabályzat) 8. § a értelmében a bírói állások betöltésére vonatkozó javaslattétel is. Az ítélőtáblák bírái fölött a fegyelmi joghatóságot a Kúria ún. kisebb fegyelmi tanácsa gyakorolta, s ez bírálta el az ítélőtáblák fegyelmi határozatai elleni fellebbezéseket is. Az ítélőtáblákon alakított fegyelmi bíróság - mint erre más összefüggésben már röviden utaltunk - a táblai kerület bíróinak fegyelmi ügyeiben volt illetékes; míg a törvényszékek fegyelmi hatósága a területükön lévő bírósagok hivatalnokaira és szakértőire terjedt ki. Az új szervezet szerint az általános hatáskörű elsőfolyamodású bíróságok a törvényszékek voltak, amelyek létrehozásáról az 1871. évi XXXI., és az ezt életbe léptető 1871. évi XXXII. törvénycikkek rendelkeztek. Törvényszék valamennyi megyeszékhelyen, valamint más városokban is létesült. Számuk kezdetben 102 volt, ez azonban feleslegesnek bizonyult túlszervezés volt, ezért az 1875. évi XXXVI. és az 1885. évi III. törvénycikkek számos tőrvényszék megszüntetésérői intézkedtek, így végeredményben 64 törvényszék működött az ország területén. A törvényszékek első fokon azokban a polgári és büntető peres, valamint polgári peren kívüli ügyben jártak el, amelyeket az 1871. évi XXXI. tc. a hatáskörükbe utalt. A budapesti törvényszék hatásköre a többi törvényszékhez viszonyítva részben szűkebb, részben tágabb volt. Kereskedelmi és váltóügyekben ugyanis 1915-ig a Budapesti Kir. Kereskedelmi- és Váltótörvényszók volt illetékes; ugyanakkor a budapesti törvényszék járt el az Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel-üzleteiből eredő peres és peren kívüli ügyekben, a magyar állam és az Osztrák-Magyar Államvasút-társaság magyarországi vasútvonalainak megváltására vonatkozó szerződésekből eredő jogvitákban, valamint az igazságügyminisztérium hatáskörében kötött szerződésekből eredő perekben; feljogosították továbbá a budapesti áru- és értéktőzsde váltóbfróságai által hozott határozatok végrehajtására is. Az 1878. évi V. tc. (a Büntetőtörvónykönyv) életbe lépéséig bizonyos bűncselekmények a budapesti ítélőtábla területén ugyancsak a budapesti törvényszék hatáskörébe tartoztak. Az 1895. évi XLIV. tc. értelmében azután Budapesten önálló büntetőtörvényszéket hoztak létre, s a büntető peres, valamint a jövedéki kihágási ügyek a büntetőtörvényszók hatáskörébe kerültek át. Az 1871. évi XXXI. tc. értelmében a telekkönyvi hatóság a törvényszókeket illette meg, a telekkönyveket pedig a mellettük felállított telekhivatalok vezették. A budapesti törvényszéknek ebben a vonatkozásban is eltért a hatásköre a többi törvényszékétől, mivel telekkönyvi hatósága a vasutak és a csatornák összpontosított telekkönyveire is kiterjedt. A törvényszékek mint telekkönyvi hatóságok 1914 végéig működtek, ezután a telekkönyvek vezetése és az ezzel kapcsolatos teendők végzése a járásbíróságokra szállt át. Az 1897. évi XXXIV. tc. az egyes törvényszékek mellett esküdtbíróságok felállításáról rendelkezett. Az esküdtbíróságok 1900-ban kezdték meg működésüket. Az esküdtszék vegyes bíróság volt, amely háromtagú bírói tanácsból és 12 esküdtből állott. Hatáskörükbe a sajtóbűncselekmények, valamint a halállal vagy legalább 5 évi fegyházzal büntetendő politikai és köztörvényi bűnök tartoztak. Az 1914. évi XIII. tc. rendelkezései értelmében a laikus elemek jogköre jelentős mértékben csökkent, mivel az esküdtek tanácsát ettől kezdve az esküdtszék szakbíró elnöke vezette, ugyanakkor a büntetőítélet meghozatalában két ülnök útján az esküdtek is részt vettek. Ezzel egyidejűleg az esküdtszékek hatáskörét a politikai bűncselekményeket illetően jelentős mértékben korlátozták; majd a 6898/1919. ME. sz. rendelettel működésüket felfüggesztették, s visszaállításukra a későbbiekben már nem került sor. Az 1913. évi VII. tc. a törvényszékek keretében létrehozta a fiatalkorúak bíróságát. Az 56.000/1913. I.M. sz. rendelet alapján a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények esetén az igazságügyminiszter által kijelölt bíró járt el; a közvád képviseletét pedig a királyi ügyészség által kijelölt fiatalkorúak ügyésze látta el. Az 1912. évi LXIII. tc. 12. §-a 4. pontjának értelmében a minisztérium elrendelhette, hogy a hadviselés érdekeit érintő bűncselekményeket, amennyiben azok nem estek a katonai bűntetőbíráskodás szabályai alá, a polgári büntetőbíróságoknál gyorsított bűnvádi eljárás keretében tárgyalják. A hűtlenség, a lázadás, a gyilkosság, a szándékos emberölés, a közegészség ellen halál okozásával elkövetett bűntettek, a rablás, a gyújtogatás, a vízáradás okozásának bűntette, valamint a vaspályákon, a távirdákon és a hajókon elkövetett kőzveszélyű cselekmények esetében a fenti jogszabály lehetővé tette a rögtön bíráskodás elrendelését is. Az 1915. évi XIX. - a hadviselés érdekei