10. Iratkezelési ismeretek. Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1990. ÚMKL 1-2. k. 249 p. ill.

1. kötet - 2. Az államigazgatás szervezete a közelmúltban és napjainkban

-tokaként" szerepeltek, azonban nem volt kétséges, hogy a szakigazgatási szervek egyben a felsőbb igazgatás helyi szer­vei is voltak. (Például a városokban működő szakigazgatási szer vek a megyei szerveknek alárendelten működtek, a megyeiek pe­dig az illetékes szakminisztérium irányítása alatt álltak). E tagoltabb szervezet kialakításánál is természetesen szigorúan betartották az államhatalom egységének elvét, amit a jól konst­ruált alá- fölérendeltségi viszonyok szabályozásával biztosí­tottak. Az 1971-ben hatályba lépett harmadik tanácstörvény - az 1971. évi I. tv. - lényeges változást abban hozott, hogy újsze­rűen definiálta a tanácsok helyét és szerepét az állami szer­vek rendszerében. Elhagyva az "államhatalmi" és "tömegszerveze­ti" jelleget, az új szabályozás a tanácsokat népképviseleti, ön kormányzati és államigazgatási szerveknek nyilvánította. E meg­fogalmazás, bár csak deklaratíve, de visszaadta a helyi képvi­seletek eredeti funkcióját az önkormányzatot. Az önkormányzati jelleg legfőbb érvényesülési garanciájának a törvény a gazda­sági önállóság biztosítását látta. Azonban a 70-es évek ún. "visszarendeződési" folyamatában született más, nagasszintQ jogszabályok - pl. a tervezésről vagy a költségvetési gazdál­kodásról - ennek ellentmondva, végül is a központi akarat függ­vényévé tették ismételten a helyi testületeket. Bár született ennek korrigálására néhány döntős (pl. a járások megszüntetésé­vel a feladatokat a helyi tanácsok hatáskörébe utalták, vagy az erőszakos községegyesltések káros hatásainak kivédésőre létre-

Next

/
Thumbnails
Contents