10. Iratkezelési ismeretek. Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1990. ÚMKL 1-2. k. 249 p. ill.

1. kötet - 5. Az iratkezelést szabályozó rendeletek. Az iratkezelési szabályzat és az irattári terv

A leglényegesebb változás az irattári tervben tapasztalható, amelyben már tanácsi szintenként állapították meg a megőrzési idót, ezáltal biztosítani kí­vánták azt, hogy az iratokat az egyes szinteken csak addig őrizzék, ameddig ügy­viteli szempontból ténylegesen szükség van rájuk, a történeti értékű iratok pedig csak onnan kerüljenek be a levéltárba, ahol azok keletkeztek, vagy az adott témában a legtöbb információt hordozok, ezzel kiküszöbölve - a már említett ­irattükröződéseket. Az elmondottak alapján is érzékelhető, hogy a módosítás indokaiul felho­zott hiányosságokat ez a szabályzat sem tudta maradéktalanul kiküszöbölni, egy­részt az ügykörök túlzottan általános megfogalmazása nehezíti az iratok minősí­tését, másrészt - az egyébként pozitívan értékelendő - tanácsi szintenkénti bon­tás nem eléggé átgondolt, s nem vették mindig figyelembe a levéltári szempon­tokat sem. Ezeket a hiányosságokat azonban az ügyintéző felelősségteljes, pon­tos munkájával részben korrigálhatta. ( 10. sz. melléklet .) A napjainkban végbemenő változások, melyek nyomán az államigazgatási, ön­kormányzati szervek és az állami vállalatok egyaránt átalakulnak, nyilván érez­tetik majd hatásukat az iratkezelésben is. A központi rendelkezések nem lehet­nek a korábbihoz hasonló mértékben irányadók a magánszférában (pl. magánválla­latoknál, külföldi érdekeltségű üzemeknél) folyó ügyvitelre, és a tanácsoknál demokratikusabb felépítésű, nem hierarchikus rendszerű önkormányzatok a ta­pasztalatok alapján újjáalakíthatják iratkezelésüket.

Next

/
Thumbnails
Contents