9. Réfi Oszkó Magdolna: Műszaki tervdokumentumok az államosított építőiparban. Következtetések a levéltári megőrzésre. Bp. 1990. ÚMKL 340 p.

4. Az állami műszaki tervező szervezet kialakulása és fejlődése 1948-tól napjainkig

rások hiánya miatt. A realitásra és gazdaságosságra való törekvés hiánya is sok kárt okozott a tervezőmunkában. Akadályozta a tervezői színvonal emelését a tervezői felelősség háttérbe szorulása is, amin az 1960-as évek elejétől a teljes művezetés elrendelésével igyekeztek segíteni. Még hosszan sorolhatnánk a tervezői színvonal emelése ellen ható egyéb tényezőket. Alapvető probléma, hogy nem ösztönzött versenyre a piac, és nagyon gyakran személyes kapcsolatok döntötték el a megbízásokat is. 1968-ban az új gazdasági mechanizmus bevezetése a tervező szervezeteknél nagyobb mértékű változásokkal járt, mint az ipari, vagy az építőipari kivitelező szervezeteknél. Feloldották a tervezői profilt és jogosultságot, monopolhelyzetük megszűnt és az évről-évre csökkenő beruházási források következtében egyre kevesebb megbízást kaptak. A vállalatok nagy részénél felesleges tervezői kapacitás keletkezett. Pedig a tervező vállalatok többsége - saját kezdeményezésre és hatáskörben - igyekezett szervezetét megújítani, az új körülményekhez igazítani. Egy-egy vállalaton belül önálló, komplex munkát végző termelő egységeket alakítottak ki, amelyben széles skálán mozgott a műszakiak létszáma. Az 1960-as, 1970-es évek fordulóján elsősorban a tervezés mennyiségét igyekeztek növelni. Egyes vállalatok évi 30 %-kal terveztek többet, mint azelőtt. Ennek kb. 1/3 része a létszámnövekedésből, a többi - nagyobb része - pedig a munka termelékenységének növekedéséből származott. Kevés törekvés volt a minőségi tervezésre. Sajnos ez a megállapítás a tervezés államosítása óta eltelt évtizedeket mindvégig jellemezte! 1968 után a minél nagyobb nyereség érdekében folytatott munkaszervezés sok esetben a nemzetgazdaság érdekeivel ellentétes irányban hatott. „A piac, a tervezői jogosultság felszabadítása, a tervezői ösztönzési rendszer, a tervező anyagi érdekeltsége a tervezésben, az árrendszer a kimagasló minőségű és gazdaságos építési műszaki tervek kidolgozását csupán a tervezői lelkiismeret függvényévé tette, és nem ösztönöztek korszerűbb és gazdaságosabb megoldásokra. Ugyanakkor csökkent a tervezők bevonása a beruházások előkészítési szakaszában. Sokszor maguk a beruházók készítették el a beruházási programot, amely nem kellő tervezés esetén közvetve kihatott a műszaki tervdokumentáció minőségére is. A házilagos tervezés szerepe kibő-