7. Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok. II. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1988. ÚMKL 201 p.

Források - XXVIII. A Kanizsát megszálló törökök levele a nagyvezérhez, 1690.

Nagyságos és legjóságosabb uraságod előtt ismeretes, és lelke mélyén bőven tudott dolog az, hogy milyen állapotban hányódunk, ti.azóta, mióta a hozzánk vezető utakat elzárták, mert sem élelmet, sem zsoldot nem hoztak, csak egyik napról a másikra tengődünk. Az elmúlt évben, tavasz elején Batthyány főkapitány, a neki alárendelt magyar katonasággal és a győri főkapitány katonáival, valamint egy német generális valamilyen német katonasággal erődünkhöz jöttek, és miután tábort vertek,vetéseinket egyszer nyíltan, fényes nappal, másszor titkon, sötét éjjel, mint tolvajok, teljesen letarolták és felégették. Ebben az évben, kb.ugyanabban az időben visszatérve a város körül egy órányira fekvő három harci álláson vertek tábort, Császárhida, Szentmiklós és Paliina mellett, azokat körös-körül megerősítették árkokkal és palánkokkal; minden nap reggeltől estig ágyúkkal és puskákkal csaptunk össze velük, A magasságos Isten azonban a muzulmán hősöknek mindig megengedte a győzelmet úgy, hogy fejeket és foglyokat is hozzunk magunkkal. Ahogyan nemrégiben Nagyböjt havának kezdete körül /mely nap folyó évi február hó 13-a volt/, újhold után a hitetlenek egész gyalogsága fegyveres kézzel váratlanul egy bizonyos Kuliénak nevezett helységet támadott meg. Mi viszont valamennyien ellenük rontva nagy harcot és csatát vívtunk velük. Isten félelmet vert beléjük úgy, hogy miután sokan meghaltak és megsebesültek, csalódottan és szégyenteljesen visszavonulni kényszerűtek, és közülük sokan vesznek el és halnak meg naponta Már három év-óta a szent háború ösvényén császári felségünk fővezérlete alatt az ellenséggel szemben derekasságot és gondoskodást tanúsítottunk a város megvédésében, mégis mivel már oly sok idő óta

2

^ semmi új hírt nem hoztak nekünk arról, hogy milyen helyzetben van és hol tartózkodik az ottornán hadsereg, az alacsonyabb beosztású katonák, akik közülünk a legalávalóbbak és legelesettebbek voltak, ezek a kishitű és meghajszolt emberek már semmiféle türelmet sem akarván tartani, az alávaló hitetlenek 1/ táborába tértek, ' és még néhány életben maradott is készül oda átállni. Ámde az ezek után visszamaradt iszlám hősök kölcsönösen bátorították egymást, és esküvel kötelezték magukat arra,