3. Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok. 1. Bevezetés és példatár. Bp. 1984. ÚMKL 23 p., XXVI. tábla

Útmutató

Útmutató a Német Írástörténet! olvasókönyv használatához Az olvasókönyv célja, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik kutatómunkájuk, tanulmányaik során a hazai német nyelvű források olvasásával vagy értelmezésével foglalkoznak* Az iratokat zömmel két nagy múltú, részben német nyelvű archivumnak, Kőszeg és Székesfehérvár város levéltárának 16-19. századi anyagából válogattuk. Hogy a példatár ne csak a kisvárosi Írásbeliségről adjon képet - bár ennek a nem a legfejlettebb Írásgyakorlatot képviselő városi irásnak az olvasása is szükséges és hasznos, mind didaktikai, mind tudományos szempontból - kiegészítettük három irattal az Országos Levéltár, illetve a Budapest Fővárosi Levéltár anyagából /Pozsony szabad királyi város törvényszókén felvett tanúvallatási jegyzőkönyv 1684; Buda szabad királyi város jegyzőjének esküje 1711 és a budai halászcéh 1765-ben megerősített privilégiuma/. Az olvasókönyv első része tartalmazza római számmal jelölve időrendben a facsimiléket. A második részben ugyanilyen sorrendben következnek az egyes hasonmásokhoz tartozó regeszták és a betühiv átírások/az eredeti iratnak megfelelően a sorok ötösével számozva/. Ezeket követik a szójegyzékek, amelyeknek baloldali hasábjában vannak a szövegben előforduló, a mai német nyelvben nem, vagy nem ilyen formában használatos szavak az ott olvasható Írásmóddal. A középső hasábba került a szó mai német megfelelője, a jobb oldali hasábba pedig a magyar forditás. A röviditési és Írásjelek cimszó alatt bal oldalt a rövidítési jel rajza és szövegbeli előfordulása, jobb oldalt feloldása található. Az 1684-1857-es évkörből válogatott szövegekben először a contractiós /összevonásos/, utána a suspensiós /elhagyásos/ rövidítések, végül - ha voltak - az irásjelek következnek.