2. A levéltári anyag kiállítása. Szerk. Balázs Péter. Bp. [1984]. ÚMKL 36 p. ill.
A levéltárak kiállítási lehetőségei
A lej/éltárak kiállítási lehetőségei Az eddig elmondottak figyelembevételével kíséreljük meg felvázolni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a levéltárak élhetnek kiállításaik készítése során. A múzeumi történeti kiállítások és a levéltárak által készített kiállítások között lényegbevágó különbség nincs, de sajátosságaikban van eltérés. A levéltárak által készített kiállítást tömören a következőképp lehetne meghatározni : esztétikusan megformá lt, tudomá nyos-ismeretterjesztő forráspublikáció. E meghatározás minden egyes szava a kiállítás el nem hagyható lényegi oldalára utal'. Azt-világosan kell látnunk, hogy a levéltárak a több lehetséges kiállitástipusból a múzeumi értelemben vett állandó kiállítás készítését nem vehetik fel terveikbe. Hiszen ennek bemutatási ideje a tiz évet is meghaladhatja, és ezt az időt a levéltári anyag nem képes sértetlenül átvészelni. (Igaz, sokszor a múzeumi sem.) Az optimális körülményeket figyelembe véve a levéltári értelemben vett állandó kiállítás bemutatási ideje legfeljebb egy év lehet. A levéltárak kiállításaik készítése során kétféle megoldást választhatnak vagy csak saját anyagaikra támaszkodnak, vagy a többi közgyűjtemény anyagait is igénybe veszik. Mindkét ut járható. Röviden tárgyalhatjuk azokat a kiállitásokat, amelyeknél a levéltárak a többi közgyűjtemény anyagait is felhasználják, vagy amelyeket éppenséggel együtt készitik velük. Ebben az esetben ezek semmiben sem különböznek a múzeumi komplex történeti kiállításoktól, és simán adaptálható az eddig'kialakult módszer és gyakorlat. Eltérés legfeljebb a bemutatandó anyagok belső arányaiban fog jelentkezni. A soproni levéltár is ilyen kiállítást készített. Ehhez felhasználta a társintézmények anyagát is. Fel kell hivni viszont a figyelmet arra a nem csekély mennyiségű tárgyi és nem szervesen irattári jellegű anyagra - némely esetben akár zászlóra is -, amely mellékletként fekszik el levéltárainkban.
