2. A levéltári anyag kiállítása. Szerk. Balázs Péter. Bp. [1984]. ÚMKL 36 p. ill.

A közgyűjteményi kiállítások fejlődése és tapasztalatai

/ Utólag őszintén bevallhatjuk, hogy ezeknek a kíállitásoknak nem volt nagy közönségsikerük. Érdeklődéssel csak azok nézték, akik részt vettek az adott esemén) ujn, keresték a fényképeken magukat és isméi őseiket, és a röpcédulánál az újrafelfedezés örömével állapították meg: "én is terjesztettem, én is szórtam ilyet". Természetesen ezek a kiállítások is látogatottak voltak, megtekintették őket szervezett csoportok, iskolák. Kezdetben e kiállítások esztétikai megformáltsága is gyenge volt. A tudományos munkatárs határozta meg a képek méretét, az anyagok egymásutániságát, elhelyezését. A 'forgatókönyv" csak a kiállítás eszmei mondanivalójának rögzítésére szorítkozott. Egyetlen szerepe az volt, hogy tartalmilag és betű szerint jóváhagyást nyerjen. A kiállítás készítésekor legfeljebb egy-egy restaurátor és asztalos segített, akik tudtak betűt irni, kasírozni és szögelni. Ez volt a "házilagosan" kivitelezett kiállítások korszaka. A változás először a kivitelezés területén következett be, ez vált igényesebbé. A múzeum a kiállítás külső megformálásához grafikust vett igénybe, aki meghatározta a kiállítás rendezőjével ösrzhangban a kiemeléseket, a tablók színeit, a felhasználandó betűtípusokat, a feliratok tördelését és elhelyezését stb. A kiállítás forgatókönyve eddig csak a történelmi ismereteket tartalmazta, ekkor kezdett átalakulni rendezŐkönyvvé, amelyben most már a méretek mellett a kivitelezési utasítások is megjelentek. A következő' lépésben megjelent kiállításaink készítésénél a belsőépítész, aki az installációt és annak térbe való elhelyezését tervezte és határozta meg. A kiállítási rendezoköriyv mellett megjelent a belsoépitészi terv, a kiállítás kicsinyített makettja, megjelentek az egyes felületek grafikai tervei is. Ezek a belsőépítészek és grafikusok szakmájuk kiemelkedő egyéniségei voltak, ami meg is Játszott a végeredményen. Rendkívül látványosak, esztétikusak voltak ezek a kiállítások (és miiyen drágák!). A formai elemek anynyira eluralkodtak kiállításainkon, hogy a bemutatott esemény történeti feldolgozása szinte háttérbe szorult. De valami mégis megindult : a múzeum törekedni kezdett arra, hogy a plakátok, az iratok, a kiadványok eredetiben,