1. Levéltári mikrofilmezés. Szerk. Balázs Péter. Bp. [1983]. ÚMKL 66 p. ill.

III. A mikrofilmgyűjtemény kezelése

általános gyakorlattól eltérőt t az állagokat nem hetükkel, hanem sorszámokkal kell megkülönböztetni. Ennek értelmében egy mikrofilmgyüjteménybeli állag törzsszáma a XV. számon kivül egy állandó és egy változó arab számból áll. /Pl. XV-2. 17./ Ha ugyanabból a levéltári fondból, állagból ujabb felvételek érkeznek, azok természetszerűleg ugyanannak a mikrofilmtári állagnak az állományába kerülnek. Általában célszerű a mikrofilmtári állagot az eredeti levéltári anyag fond-, állagos fond esetében állagszintjével azonosan megállapítani, tehát egy eredeti állag a mikrofilmtárban is külön állag legyen. Ettől azonban indokolt esetben mindkét irányba el lehet térni. Állagos fond esetében fondszinten va tyilvántartás akkor indokolt, ha az érdekelt fond má ] agaiból való filmezés valószínűtlen. Állagszintnél mélyebb szint akkor lehet indokolt, ha egy nagyobb terjedelmi a g több része /pl. segédletek és iratok/ kerül filmre és ilyen bontásuk a filmtári nyilvántartást és visszakeresést segiti. A könyvtári /nyomtatott/ anyag külön állagban való tömöritése célszerű. f. A filmezett levéltári anyag /tehát nem az eredeti fond/ legrégibb és legújabb iratának éve. - Ha ennek megállapítása aránytalanul sok időt venne igénybe, hozzávetőleges időmegjelölés /pl. 19. s. •'. I, 1920-as évek/ is alkalmazható. g. A felvételek számának megállapításánál pontosságra kell törekedni, de ez nem jelenti azt, hogy néhány ezer felvételből álló növedék felvételeit meg kell számolni. A felvételszám nyugodható felvételt készítő vagy átadó adatközlésén, amit csak feltűnő eltérés esetében kell ellenőrizni. Egy szabvány hosszúságú tekercs felvételszámának megállapítása történhetik az egy méter filmen levő felvételek számának megá i p ával és e számnak 30-al történő megszorzásával vagy más megközelítő módszerrel is. - Minthogy vannak felvevőgépek, amelyek 8 és 45 mm között tetszőleges hosszúságú felvételeket tudnak