1. Levéltári mikrofilmezés. Szerk. Balázs Péter. Bp. [1983]. ÚMKL 66 p. ill.

II. A levéltári anyag mikrofilkmezésének szakmai követelményei

tett felvételszámot, hanem a filmezett levéltári anyag mennyiségét kell érteni./ E szempontok lehető legjobb koordinálásával keli a műhely vezetőjének döntését megnő znia. Döntés után az érdekelt felvételező megkapja a felvételezésre vonatkozó pontos /a 7« b-e alattiak vonatkozó részeit magában foglaló/ utasítást. Ez történhet szóban vagy Írásban. Egyidejűleg megkapja az előkészítőtől a felvételezés beindulásához szükséges tájékoztató táblákat, esetleg - lásd 4« pontot - a cimoédulákat és az átvételi jegyzéknek azt a példányát /példányrészét/ is, amelyen a cimbejelölések vannak. 11./ Technikai £róbafelvételek A próbafelvételezésnek másik tipusa a technikai próbafelvétel, melyet - a felvételezendő anyagtól függetlenül - a nyersfilm emulziószámának változása tesz szükségessé. Azonos emuiziószámu filmek azonos fényérzékenységgel, oldóképességgel rendelkeznek, ezeket tehát folyamatosan, ujabb próbafelvételek nélkül lehet használni. Az emulziószám megváltozásával a film emiitett jellemzőiben változás állhat be. Uj emulziószám e3etén tehát - bármilyen tipusu felvételező gépen - legalább egy-két héttel a használatban levő film kifogyása előtt, próbafelvételeket kell csinálni, s ezek alapján az átlagos tulajdonságokkal rendelkező levéltári anyagnál alkalmazandó alapexpozíciót újólag megállapítani, továbbá a film emulziójának oldóképességét /milliméterenként hány vonalat old fel/ kontrollálni kell. Ezt a munkát a laboráns végzi el. Azt, hogy milyen alapexpozícióval kell dolgozni, a műhelyvezető akkor közli a felvételezővel, amikor az az uj emuiziószámu filmet használatba veszi.