Szabó Csaba: A Magyar Országos Levéltár elektronikus nyilvántartó programjai, adatbázisai. (Az Egységes Elektronikus Levéltári Nyilvántartó Rendszer (e-Archivum) és a DigitArchiv létrehozása, és működésük tapasztalatai). In: Bilkei Irén (szerk.): Magyar Levéltárosok Egyesülete 2007. évi vándorgyűlése. Budapest, 2007. 85–106.
rendszeres időközönként megjelennek az újabb és újabb programverziók. Mi is tisztában voltunk azzal, hogy ilyen feszített fejlesztési ütemterv mellett szükség lesz majd javításokra, ezért is kötöttünk a vállalkozóval olyan szerződést, amely háromévi jótállást, és négyévi rendelkezésre állást biztosít a Magyar Országos Levéltárnak, illetve rajta keresztül a programot használni akaró levéltáraknak. Bizonyára jogosan merülnek fel időnként az e-Archivummal szemben is negatív vélemények: nem igazán felhasználóbarát a rendszer, hiányoznak vagy gyengék alapvető funkciók, pl. a nyomtatás, az adatmigráció stb. Hivatkozhatnék ismételten a fejlesztéshez rendelkezésre álló szűk időkeretre és pénzügyi lehetőségekre, de inkább arra utalok, hogy aki ma nap, mint nap a Microsoft Office Word 2003-as programmal dolgozik, az igencsak meglepődne, ha hirtelen a nem is olyan régen, kb. 15 éve még széles körben használt Word 5.0-val kellene folytatnia munkáját. A nagy világcégek által piacra bocsátott termékek is csak részben a jelentős tőkebefektetésnek köszönhetik alkalmazásaik sikerét. Jelentős mértékben befolyásolja a program sikerét az újabb és újabb igények megfogalmazása és azok felhasználása a további programfejlesztésnél. Folyamatos innováció és beruházás nélkül nincs sikeres projekt — a magyar levéltárügyben sem! A fenntartó és szakmai irányítást végző kulturális tárcánál éppen ezért tisztában kellene lenniük az illetékeseknek, hogy pusztán jogszabályi követelményekkel és egyszeri ráfordításokkal nem oldhatják meg a modern kor szakmai kihívásait. Azt pedig a levéltáraknak kellene megérteniük, hogy Magyarországon korábban még nem igazán születtek minden igényt kielégítő levéltárinformatikai megoldások. Túl sok elbukott, félbemaradt program létezett már előzményként. A Magyar Országos Levéltár nem kérte, hanem kapta a feladatot, ami nagy felelősséggel járt együtt, és aminek legjobb tudása szerint igyekezett is megfelelni a Levéltár. Mindig könnyebb a kritikus dolga, ráadásul általában több ellenzője van az új számítástechnikai rendszereknek, mint támogatója. Talán ezért is a sok befej ezetien, megválósuladan program. Az informatika precizitást, rendszerességet követel. A levéltári szakfelügyelők tudnák megmondani, hogy milyen színvonalon vezették az egyes levéltárak a papíralapú nyilvántartásaikat. Gyanítom, hogy bőven merültek fel
