Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata. Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. 13–31.
Közlemények regeszták kerültek digitális formában kiadásra, amelyeket időközben elhunyt levéltárosok egész generációja hagyományos nyomtatott forrásközlésre készített elő. A feltáró munka során a különben is nemegyszer terjedelmes iratokról nagyon hosszú, tartalmas regeszták készültek. Az így keletkezett hatalmas regesztagyűjtemény hagyományos nyomtatott formában való megjelentetésre túlságosan is terjedelmesnek és áttekinthetetlennek bizonyult. A nyomtatott kiadás tulajdonképpen azért hiúsult meg, mert a szükséges tájékoztató apparátus, a személy- és földrajzinév-, illetve a tárgymutató elkészítésére nem lehetett racionális megoldást találni. Az történt, hogy a terjedelem és az információs tartalom nagysága médiumváltást, a megvalósíthatatlan nyomtatott változat helyébe a digitális közlést kényszerítette ki, amely a kutatóknak a könnyebb, egyszerűbb és szabadon variálható keresés lehetőségét teremtette meg. A Magyar Országos Levéltár digitális forrásközlési gyakorlatában a minőségi ugrást az 1715. évi országos összeírás közzététele jelentette, hiszen első alkalommal teremtették meg, legalább a forrásszöveg egyik legfontosabb hányadában, az összeírás teljes személynévanyagában, a kutató számára az egyéni keresés és mutatózás lehetőségét.23 Az összeírás megfelelő oldalainak az egyes nevekhez lehívható képe pedig lehetővé teszi az összeírás információinak egészéhez való hozzáférést és a személynév olvasatának ellenőrzését. Mindez azt jelzi, hogy a késő feudalizmus időszakára tapasztalati úton már kezdenek kirajzolódni a digitális tudományos forrásközlés szabályai. Különösen az 1715. évi országos összeírás és a Királyi Könyvek kapcsán alakult ki a tömeges iratok digitális közzétételének olyan alapmodellje, amelyek közül az utóbbit a tudományos apparátus kiegészítésével és az autentikusan digitalizált forrásszöveg tartalmához kapcsolódó intézménytörténeti vonatkozások feltárásával valóban teljes értékű digitális forráskiadvánnyá lehet továbbépíteni. Mindez jelen formájában korántsem áll az 1867-1944 közötti minisztertanácsi jegyzőkönyvek tervezett digitális kiadására. Ezt az egész projektet véleményem szerint alaposan át kell gondolni, mert a jelenleg tervezett kiadási forma nem alkalmas arra, hogy akár későbbi továbbépítés útján tudományosan elfogadható digitális forráskiadvánnyá váljon.24 A probléma megértéséhez rendkívül tanulságos röviden áttekinteni e forráscsoport több évtizede húzódó kiadásának történetét és ismertetni a különböző elgondolásokat. Miután az első világháború alatti magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek nyomtatásban megjelentek, a forráscsoport iránti nemzetközi érdeklődés kielégítésére az 1970-es években felmerült az 1867-1914 közötti dualista korszak protokoUumainak mikrofilm-publikáció formájában való közzététele. A kivitelezés nem igényelt különösebb előmunkálatokat, hiszen a kutatás megkönnyítésére már korábban elkészült a minisztertanácsi ülések napirendjéről tájékoztató cédulakatalógus, amely a tervezett mikrofilm-publikáció segédletéül szolgált volna. Az akkori kutatási korlátozások azonban végül meghiúsították a mikrofilmen való közzétételt. Ezt 23 1715 (DVD) 24 REISZ, 2005. 24
